Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - II. Némeht Endre: Leonardo da Vinci születésének ötszázadik évfordulója

Leonardo da Vinci 155 a tragikuma is, mert elszakadt korától és nem tudott megértő munkatársakat találni, akiknek kollektív munkáját irányítva, alapítója lehetett volna az említett tudományágaknak. Nyugtalan, bizonytalan élete során roppant nagy érdeklődési körének hol az egyik, hol a másik területe került előtérbe. Ha a művészet volt is a főirány, mégis a természettudományok és a mérnöki tevékenység szinte egyenrangú szerepet játszottak életében. Több mint 7000 feljegyzést tartalmazó kéziratai Kódex Atlanticus, Kódex B, Kódex Arundel, Kódex Leicester és Windsori gyűjtemény elnevezések szerint csoportosítva Milanóban, Párizsban és Londonban találhatók. Tudományos értéküket sajnos csak a XVIII. század végén ismerték fel, G. B. Venturi munkája nyomán. Ha ezeket az iratokat hamarább összegyűjtötték volna, és a mozaikszerűen feljegyzett anyagot hozzáértő kutatók számára hozzáférhetővé tették volna, jelentékenyen meggyorsult volna a természettudományok fejlődése. Vegyük például a geológiát. Leonardo feljegyzéseiben találunk először utalást a földkéreg folytonos változásairól, a kövületek jelentőségéről, az erózió felszínalakító szerepéről, sőt bizonyos formában még az izosztázia gondolatát is megtaláljuk. Tévedések hosszú sora után jutottak el tudósaink arra az álláspontra, amely csírájában megtalálható Leonardo feljegyzéseiben. Mérnöki tevékenysége során behatóan kellett foglalkoznia a mechanikával. Az Archimedes óta feledésbe merült mechanika újjászületésénél előkelő szerepe volt, és sokan Galilei előfutárának tekintik Őt. Ha az általa bevezetett fogalmak közül mai szemléletünk szerint több nem tökéletes vagy éppen hibás is, ez semmit nem von le értékéből, mert hiszen olyan korból származik, amikor maga a probléma felvetése már csodálatosnak mondható. Számos sztatikai ps dinamikai megállapítása azonban ma is elevenen ható örökségképpen maradt ránk. Az emelők, különösen a szögemelő, erőtani elemzését, a súlypontra, a stabilitásra, a csiga működésére vonatkozó gondolatait őszinte csodálattal olvashatjuk. Természetesen a mechanikát sem tekintette öncélú tudománynak, hanem találmányáinak megtervezésénél vezérfonalnak és ellenőrzésnek. Ö volt az első, aki gépeinek, járműveinek szerkesztésénél figyelembe vette a súrlódást. A súrlódással ezért behatóan foglalkozott, több fajtáját ismerte és ha a súrlódási tényezőt hibásan állandó értékűre (/ = 0,25) vette is fel, több más következtetésével utódait is megelőzte, és csak a mai felkészültség mellett derült ki felfogásának helyessége. Ami azonban még fontosabb, eredményeire nem véletlenül vagy ötletszerűen jutott, hanem módszeres kutatás, kísérletezés révén. Öt tarthatjuk