Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - VI. Kisebb közlemények

Sikó Attila: Vízszállítás változó duzzasztásnál 145' 1945/47-ben új görbesereget állapítottak meg, 1948/49-ben azonban már ismét olyan tekintélyes eltérések mutatkoztak, amelyek miatt a görbék módosítására lett volna szükség, és ehhez számtalan újabb mérésre. Ez a módszer tehát gazdaságtalan, és márcsak ezért sem lehet mellette kitartani. Üj megoldást kellett tehát keresni, Ennek lényege, hogy a mérési szelvényben a vízálláson kívül valamely pontban folyamatosan mérik az áramlási sebességet (v

l

y) és szárnymérések alapján meghatározzák a v

k középsebesség és а в, sebesség viszonyának (X = Vfr/Vi) változásába vízállás függvényében. Ennek ismeretében a vízhozam Q. = JFA»

x, ahol F a szelvényterületet jelenti. Az említett pontban való folyamatos sebességmérésre nem szárnyat, hanem a víznyomást mérő (a cikkben közelebbről nem ismertetett) műszert használnak, amely írószerkezet segítségével jegyzi a mindenkori sebességgel arányos mérőhosszat. Az így felrajzolt görbe mindenkori p ordinátája arányos a sebességgel, tehát az előbbi képlet helyett Q_ = F Aap írható, ahol a műszerállandó. Ebben az esetben F = f(H) a vízállás függvénye, és a rajzolómérce adatai, ill. az időnként megismételt szelvényfelvétel alapján ismertnek vehető. А Я és a tényezők а vízállással változnak, és összehasonlító szárnymérések alapján határozhatók pieg. Az a műszerállandó némileg ingadozónak bizonyult, az újfajta sebességmérő műszer tehát még nem olyan megbízható, mint a szárny. De ha a szokásos számú szárnymérést elvégzik az év folyamán — amire a mederváltozások miatt amúgyis szükség van — a Q, = f(H,p) összefüggés alapján számított napi vízhozamok sokkal jobban megközelítik a valóságot, mint a régebbi módon, a Q. — f (H, h) görbeseregről leolvasott értékek, és amellett az eljárás költsége lényegesen kisebb. A napi vízhozamok meghatározásában elkövetett hiba (a pontonként szárnyméréshez viszonyítva) 23 esetben a következőképpen alakult: Meghatározási hiba: 0—3,9 4—6,9 7—9,9 10 % A vízállások alapján (H és A-ból számítva) : 3 9 1 10 esetben A H vízállás és a p víznyomás alapján számítva : 13 7 3 0 esetben Ugy látszik tehát, hogy az adott esetben a keresztszelvény egy kiválasztott pontjában mértsebességnek a vízállás mellett második meghatározási elemként való bevezetése igen eredményes volt, és követésre érdemes. Csupán az a hátránya, hogy különleges, bár egyszerű műszerre van hozzá szükség. Befejezésül megjegyzem, hogy amikor 1949/50-ben az О. V. H. vízrajzi osztálya az egyes belvízi öblözetek vízjárásának tervbe vett tanulmányozása keretében a főcsatornákban különböző eséssel és mélységgel lefolyó napi vízhozamok meghatározását tűzte ki célul, lényegében az ismertetett elvet követte; csupán — szerényebb lehetőségeinek és igényeinek megfelelően -— a vízállás melletti paraméterként a sodorban úszóval mért felszíni sebességet tervezte bevezetni. Sikó Attila