Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - V. Szesztay Károly: A szovjet öntözőhálózatok vízhozammérő és szabályozó berendezései

Szovjet öntözőhálózatok vízméröberendezései 125. 15. ábra. Mérőtölcsérrel egybeépített csöves vízkivétel. Fig. Wasserentnahmerohr mit Messtrichter zusammengebaut. — a szelvényszűkítés jellemzője kísérletileg megállapított 0,98 kontrakciós tényezővel, h — a mérőtölcsér belépési és kilépési szelvénye közti nyomásveszteség: a megfelelő^ elhelyezett észlelési aknákban mért vízszintek szintkülönbsége,

1 f és F — á tölcsér ki- ill. belépési nyílásának keresztmetszeti erülete. A mérőtölcsérrel egybeépített csöves vízkivétel tervezésekor a kivenni szándékolt Q

ma

x legnagyobb vízhozamból és a csatornák jellemző magassági adataiból indulunk ki. Az elosztócsatorna М

г fenékszintje és közepes (leggyakoribb) vízmélysége, valamint az öntözőárok M

2 fenékszintje és h

ma

x legnagyobb vízmélysége ismeretében kiszámítjuk a z = (M

1 + K),— (M

2 + h

ma

x) ;h) vízszintkülönbséget, majd az (1) alapképletből z, Qmax és, az m --- 0,86 átlagos vízhozamtényező helyettesítésével megkapjuk a mérőtölcsér kilépési szelvényének J területét és ebből a 15. ábrán megadott arányszámokkal a vízkivétel minden egyéb keresztmetszeti méretét. Ilyen számítások alapján vannak összeállítva a VI. táblázat tájékoztató adatai. A tervezés során természetesen ezektől eltérő keresztmetszeti méretek és nagyobb Z vízszintkülönbségek is adódhatnak (Zmax = 60 cm). A (10) képletben a mérőtölcsér ellenállása szerepel és nem az egész vízkivételi rendszeré, viszont az elrendezés különbözősége miatt nem alkalmazható az (1) képlet!