Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - V. Szesztay Károly: A szovjet öntözőhálózatok vízhozammérő és szabályozó berendezései

114 1 Szesztay Károly A z vízszintkülönbség meghatározására használhatunk 6. ábra szerint: alakított mérővillát is. Ez készülhet olyan beosztással, amely közvetlenül megadja az egyes г értékekhez az (1) képlettel számított Q vízhozamot. Ha a villa beosztott ágán több különböző tölcsérméretnek megfelelő skála van, ugyanaz a villakülönböző mérőberendezésekhez használható. 3. Mérő szűkületek A szovjet öntözési gyakorlatban alkalmazott mérőszűkületeket két csoportba, oszthatjuk : 1. A szabványos mérőszűkületek előírásokban rögzített kialakítása lehetővé teszi, hogy vízemésztésüket a kísérleti alapon levezetett képletekkel közvetlenül kiszámíthassuk. 2. A nem szabványos szűkületek mérete és alakja a mindenkori adottságoknak megfelelően szabadon választható, de a vízhozamok meghatározásához előzetes hitelesítésre van szükség, vagyis minden egyes mérőberendezés műszer-állandóit a helyszínen, külön mérési sorozat alapján kell megállapítani. Az öntözőhálózatok csatornái szempontjából a szabványos mérőszűkületek mind pontosság, mind megbízhatóság tekintetében előnyösebbek. Legfontosabb közülük a Venturi-csatorna (7. ábra). A Venturi-csatornák mind a szabad, mind a visszahatás melletti átbukás esetében a legkülönbözőbb hidraulikai feltételek közt, kielégítő pontossággal adják meg a vízhozamot. A különböző méretű, vagyis különböző vízemésztésű Venturi-mérők alkalmazhatók az alsóbbrendű csatornákon 100 liter/sec vízhozamtól és az elosztócsatornákon egészen 7,0 m

3/sec határig. Minthogy a vízhozam szabályozására nem alkalmasak, csak akkor alkalmazzák őket, ha a vízhozamok elosztását más berendezések látják el. A szabványos Venturi-csatorna három részből áll : a fokozatosan összeszűkülő belépési részből, az állandó szélességű mérőtorokból és a kibővülő (diffuzorszerű) kilépési részből. Ezeken a részeken kívül, amelyek magát a mérőszűkületet alkotják, a csatornához való csatlakozásnál belépési és kilépési szárnyfalakat alakítanak ki. A mérőszűkület legfontosabb mérete, amely mind a berendezés vízemésztését, mind az egyes részek méretét is meghatározza, a mérőtorok s szélessége. Hosszmetszetben a mérőberendezés belépési részének fenékszintje vízszintes.. A mérőtorok fenékszintjét 3: 8 hajlással esésben alakítják ki, míg a kilépési rész feneke 1 : 6 hajlással emelkedik. Az oldalfalak magassága a belépési rész fenék- szintje felett rendszerint 1,00—1,25 m. 7. ábra. Venturi-csatorna vázlata. Fig. 7. Skizze eines VenturiKanals.