Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
1. szám - IV. Kovács György: A duzzasztási görbék számítására ajánlott módszerek hidromechanikai összehasonlítása
108 Kovács György és feltüntettük az esésméréssel együtt végzett vízmérési adatokat is. Az ábrázolt pontokhoz tartozó vízhozamértéket is megadtuk. A .szórás oka az esésmérés pontatlanságában keresendő. A 8. ábra ugyanezt a nomogrammot mutatja kettős logaritmus-papíron, ahol a görbék kiegyenesednek. Ebből a nomogrammból azután, ha ismerjük a vízállás- és esésidősorokból az összetartozó kulminációs értéket, felrakhatjuk a kulminációs vízhozamok görbéjét a mélység függvényében. Ennek és a mércekapcsolati vonalaknak a segítségével a szakasz valamennyi mérési szelvényére transzformálhatjuk a kulminációs vízhozamgörbét és a már elmondott módon számíthatunk megbízható értékeket. A vízhozammodulus ismeretében pedig bármely szelvényre analitikusan előállíthatunk egy a 7. ábrához hasonló nomogrammot. Ehhez a feladathoz megbízható kapcsolati vonal kell. Mivel az }. 2 értékek jó meghatározásához minél rövidebb szakaszok felvétele szükséges, célszerű lenne ezeket a kapcsolati vonalakat minden VO.-szelvényre meghatározni. Ez újabb két feladatot jelent. Szükséges lenne hozzá az, hogy a Vízrajzi Intézet minél több különböző magasságban tetőző hullám tetőző, illetve mélypontját rögzítse minden VO-szelvényben, miáltal több és különböző magasságban elhelyezkedő rögzített vízszintet kapnánk. Szükséges továbbá az, hogy folyóinkon a kilométerenkénti kulminációs, szivárgási és párolgási veszteséget minél megbízhatóbban becsülni tudjuk. * * * Összefoglalásul a tanulmányból a következőket kívánom kiemelni : 1. A természetes vízfolyások felszíngörbéinek meghatározására szolgáló különböző eljárások közös alapra vezethetők vissza. Ezt tekinthetjük a felszíngörbék jellemzésére szolgáló alapegyenletnek. 2. Az elvileg leghelyesebb és legtökéletesebb számítási eljárás a Bachmetev—Seggem-féle módszer. A vele történő számítás azonban nehézkes. Ezért gyakorlati számításokra Pavlovszki professzornak, a tanulmányban elmondott módosításokkal kiegészített eljárását tartom leghelyesebbnek. A számítás vele lényegesen egyszerűbb, és az eltérés az előbbi eljárástól mindössze 2—3%, ami a szükséges gyakorlati pontosságot kielégíti. 3. A felszíngörbék számításának pontosabbá tétele a felhasznált adatok számának és megbízhatóságának növelésével érhető el. Ezért szükségesnek látszik a) újrendszerű, háromváltozós vízhozam-nomogrammok bevezetése, b) több rögzített vízszín-adat az egyes VO.-szelvényekben, végül c) tanulmányok végzése a kulminációs, szivárgási és párolgási hozamveszteségek meghatározására.
