Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - IV. Kovács György: A duzzasztási görbék számítására ajánlott módszerek hidromechanikai összehasonlítása

V Duzzasztási görbék számítása 103 •értékeket, a Az = — sV -/'Ы А

я = —Шй (69) Q

2 •végső összefüggést kapjuk. A. képletben szereplő /(j>) görbét Pavlovszki grafikusan felrakja és ebből határozza meg egyszerű leolvasással az f(y

2) értéket, illetőleg az j

2-höz tartozó •érintő megszerkesztésével, annak iránytangenséből az f'(j>

2) értéket. Ezt az eljárást a következő módon fejleszthetjük tovább. Ismerjük az —— = <Р(.У) függvény analitikus alakját, tehát képezhetjük első differenciálhányadosát. v(y) = —,— q>'{y) = — n —— = — — —- = — — <p(y) (70) + * У У" У А (70) egyenletet helyettesítve а (68) összefüggésbe, а Az , . ZI 2 и . . . Ж = - 2- <Р(Уг) .alakra jutunk, ahonnan 2 + 2 + Q*/ -wVi У 2 л Ezt az egyenletet azután, — az „ ?/

2-től függő értékének akár az л <5. ábrán közölt grafikonról való leolvasása, akár analitikus meghatározása után — táblázatosan könnyen számíthatjuk. Ezek után már belátható annak az állításnak a helyessége is, hogy a Pavlovszkiféle eljárásból fejlesztett számítási mód gyakorlatilag könnyebben kezelhető, mint a Bachmetev—Seggern-féle formula. Ha ugyanis az utóbbit akarnók alkalmazni, előre ki kellene bővíteni a számításhoz szükséges segédtáblázatokat, amit csák a (38) egyenletben lévő integráloknak különböző n és m értékek esetére történő megoldásával érhetnénk el. Azonban ennek elkészülte után is a szakaszra jellemző n érték meghatározásához éppen úgy szükség van az — cp(y) egyenlet analitikus alakjára, mint az előbb részletesen elmondott eljáráshoz. Ezenkívül azonban az m kitevőt is meg kell állapítanunk, amely az n meghatározásához hasonló módon történik és azzal azonos terjedelmű munkát igényel. A tanulmányban elmondottakból láthatjuk tehát : az elvileg legpontosabb Bachmetev—Seggern-féle eljárás — azonkívül, hogy a nehezen kiszámolható segéd-