Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - IV. Kovács György: A duzzasztási görbék számítására ajánlott módszerek hidromechanikai összehasonlítása

96 Kovács György Mivel azonban egyidejűleg mért vízhozam- és esésadatunk nagyon kevés van, a már előbb említett cikkben (Kertai : A Tisza-csatornázás előmunkálatai) alkalmazott eljárást használhatjuk fel а К érték meghatározására, azaz az egyes szakaszokat elválasztó szelvényekre mércekapcsolati vonalak segítségével meghatározott vízhozamgörbék sorozatából meghatározhatjuk az összetartozó Q

k és J

k értékeket. Az az eljárás azonban, amellyel a tiszai duzzasztási görbéket meghatározták, mégsem teljesen hibátlan. Eltekintve attól, hogy túlságosan hosszú (~10 km) szakaszokkal dolgoztak, elvi hibája módszerüknek, hogy а к és n szelvények közötti szakasz J

k, Q

k adataiból pontonként szerkesztett — tehát a szakaszra átlagosan érvényes —- M(Y) görbéből az ellenállási modulus értékét mindig a vízfolyás szerint vett alsó szakasz vízállásának megfelelően határozták meg. (Az M(Y) függvényben az Y, az eddig alkalmazott у jelöléssel szemben azt jelenti, hogy ezeknek a görbéknek az értékeit rendesen nem a helyi vízmélység, hanem valami abszolút magasság, pl. az Adria feletti vízállás függvényében szokták felrakni.) így minden szakaszon belül állandó jellegű és egyértelmű hibát követve el, a hiba a duzzasztási görbe felső szakaszán már halmozódik. A szovjet kutatók ezt a hibát kiküszöbölik. Rachmanov, Pavlovszki és Bernadszkij eljárása éppen abban különbözik egymástól, hogy más-más megoldásokat adnak arra, hogy vagy fokozatos közelítéssel, vagy félig grafikus, félig analitikus módszerrel, vagy pedig grafikus integrálás segítségével meghatározhassuk a Ki — Ki ( Y

2 + ) , illetve a M = M ^Y.

2 + értékeket, ahol T

2 az alsó szelvény vízállásának abszolút magassága, Az a szakaszon keletkező duzzasztás, ^ Y

2 + t

ehát a szakasz átlagos vízállásának abszolút magassága. Az elvégzett összehasonlító számítások azt mutatták, hogy a számítás alapjául célszerűbb a K(Y) függvényt választani, mint az M(Y)-1, és ezt legegyszerűbben a tiszai számításoknál használt módszerrel határozhatjuk meg. A mércekapcsolati vonalak segítségével kapott összetartozó J

k és Qk értékekből azonban jobb, ha nem grafikusan adjuk meg a Ä" értéket, hanem felírjuk a K(Y), illetve a K(y) egyenletet analitikus alakban. Ennek segítségével azután a Pavlovszki által ajánlott grafo-analitikus módszert tisztán analitikus eljárássá alakíthatjuk át, és gyorsan tudjukelvégezni a duzzasztási görbék számítását. Ennek az eljárásnak ismertetéséhez tehát elsősorban be kell. mutatnom, hogyan írhatjuk fel a K(v) függvényt, majd utána azt, hogy az így kapott egyenlet segítségével hogyan követhetjük a Pavlovszki-féle grafo-analitikus eljárást tisztán analitikai úton. * * ' * -Akár a tiszai duzzasztással kapcsolatosan meghatározott és grafikusan felrakott a(Y) görbék jellegét vizsgáljuk, — amely görbéknek jellege megegyezikaz-^— - (p[Y) görbék jellegével, mivel a(Y) = l l-lj- és l à szakaszra