Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
1. szám - III. Szesztay Károly: A természetes vízfolyások felszíngörbéjének meghatározására szolgáló szovjet módszerek
A felszíngörbék meghatározása 5:« resztszelvény változása azonos jellegű legyen (kiszélesedő és összeszűkülő jellegű szakaszok), vagy pedig 2. arra törekszünk, hogy a szakaszok két végpontját közelítően azonos nedvesített területű mederszelvényeknél vegyük fel. A két eljárást a 10. ábra magyarázza. A görbe vonalak a Q vízhozamnak megfelelő nedvesített területeket tüntetik fel a, vízfolyás egymásutáni szelvényeiben, míg a lépcsős vonalak a felső ábrán az 1. szerinti, az alsó ábrán a 2. szerinti szakaszbeosztásnak felelnek meg. A szakaszbeosztás készítésekor figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a szakasz várható Ah vízszintkülönbsége és l hossza lehetőleg ne legyen sem szélsőségesen nagy, sem túlságosan kicsiny. A szakaszok hossza a szovjet tapasztalatok szerint (a Dnyeper, Néva, Szvir, és Volhov folyókon) átlag 400— 2000 m között ingadozott, de kivételesen, a Dnyeper zuhatagos szakaszain, előfordultak 100 m-nél rövidebb, s másutt több kilométer hosszúságú szakaszok is.' Ártérrel szegélyezett folyók és mederelágazás esetében is alkalmazhatóak a fenti eljárások, lia а К vízhozam-modulust megfelelőkép értelmezzük . A 11. ábrán kétoldali ártérrel szegélyezett medret látunk. Minthogy a vizsgált szakasz l hossza és Ah vízszintkülönbsége a főmederben és az árterületeken azonos, a Q" (3) egyenletben (Ah = I) КQ-értékét a főmeder Qf és az árterületek Qá vízhozamának összegeként. 12. ábra. következőkép fejezhetjük ki Qf = K, I Ah l es Qd=K á Ah l (36) ill. Q = Q, + Q á = (K f + K t) 1/ -y ahol Kf és Ká — a főmeder, ill. az ártér átlagos vízhozam-modulusa. Ha elfogadjuk, hogy К = Ki + Ka <3Í>. (13)
