Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
2. szám - VII. Kisebb közlemények
Friedrich— Ubell.- A talaj párolgása 185 A fűvel benőtt, magas talaj vízszintű edényből évi átlagban 706 mm párolgott el, lényegesen több, mint a csapadék mennyisége és csaknem kétannyi, mint abból az edényből, amelyben a növényzet nem ért talajvizet. Összefoglalva a különböző növény takar ójú talajok évi párolgásának aránya л következő : Csupasz Fűvel benőtt Fiatal erdei Fűvel benőtt homoktalaj homoktalaj fenyővel benőtt homoktalaj talajvíz nélkül homoktalaj magas talajtalajvíz nélkül vízzel 2 4 : 5 • : 8 3. A talajvízszint magasságának befolyása a párolgásra. Magas talajvízállású helyen a párolgás évi értéke meghaladhatja az évi csapadékmennyiséget, mert a talaj vízkészletből pótlódik. Az ilyen területek a legnagyobb mértékben vízfogyasztók, noha külsőleg vízben gazdagoknak látszanak. Az eberswaldi kísérleti állomáson négy hidrológiai éven keresztül, 1934 és 1937 között, figyelték meg a 40—50 cm mélységű talajvízszint hatását a fűvel benőtt homoktalaj párolgására. A fűvel benőtt magas talaj vízszintű edényből a 4 év átlagában 706 mm párolgott el, a talajvíz nélküli, fűvel benőtt homoktalaj viszont csak 337 mm-t párologtatott. A különbség 369 mm volt, amit a magas talajvízszint hatásának kell tulajdonítanunk. Az évi 706 mm-es párolgás 124 mm-rel volt több, mint ugyanezen 4 év 582 mm-es csapadékátlaga ! Ugyanebben az időszakban a spreewaldi kísérleti állomáson 30 cm mélyen fekvő talajvízszint esetén az eberswaldi párolgás-értékekkel megegyező talaj párolgást észleltek, míg olyan talajnál, amelynél a talajvízszint a terep alatt 20 cm-re volt, a nyári félév párolgása az előbbiek párolgásértékét 90 mm-rel meghaladta. Egyébként megegyező körülmények között « magasabb talajvízszint a talaj párolgását növeli. Összefoglalva az eredményeket, megállapították, hogy az Észak-Németország éghajlatának megfelelő területeken a magas talaj vízszintű mezők évi átlagos párolgása 650—800 mm. Száraz, meleg években a párolgás elérheti a 850—950 mm-t is. 4. A talajpárolgás évi menete a párolgást befolyásoló tényezők változásait követi. Télen (november—február) igen csekély a párolgás, négy hónap alatt az évi összegnek csak mintegy 5%-a. A téli hónapokban a növényzet és a talajvízállás hatása nem érvényesül, ezért a talaj párolgása megközelíti a környezet párologtató-képességéből folyó értékeket. Nyáron a párolgás mindenkori nagysága attól függ, hogy mennyi a víz a talajban. A magas talajvízállásű talajok párolgása jóval meghaladhatja a nyílt víztükör párolgását, mert a talajvízszint feletti nedves talajréteg, a nagyobb párolgási felület és a növényzet életműködése serkentőleg hatnak. Különösen nagy a párolgása a magas talaj vízállású talajnak a meleg és száraz nyári hónapokban. Azoknál a talajoknál, amelyekben a talajvízszint mélyen van, március és április hónapokban a párolgás hirtelen felugrik téli alacsony értékéről, és májusban sokkal több víz párolog el, mint amennyit a májusi csapadék fedezni tud. Ezért a talaj kiszárad. Júniusban és júliusban a mély talajvízállású talajok párolgása a csapadék függvénye. Sok csapadék esetén a talaj nedves, a víztömeg párolgásra rendelkezésre áll. Száraz és meleg nyári hóna-
