Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
2. szám - VII. Kisebb közlemények
Friedrich— Vbell: A talaj párolgása jgg A súlyveszteséget nem mérő lysiméterek csak az átszivárgó víz tömegét és minőségét adják meg. Ugyanazon talajjal megtöltött különböző mélységű szekrényeket helyezve egymás mellé, az átszivárgott víz mennyisége megmutatja, hogy a leesett csapadéknak mekkora hányada jut le a különböző mélységekig. Egyforma mélységű, de különböző növényzettel beültetett talaj alkalmazásával a növényzet fajtánként és fejlődési fok szerint különböző hatását figyelhetjük meg az ugyanazon mélységbe leszivárgó víz esetében. A talaj párolgásával összefüggő vízháztartási kérdéseknek kutatásában, — ilyenek a csapadék időbeli eloszlásának, a talajnemnek, a növényzetnek, a talajvíz magasságának a hatása —- a súlyváltozást mérő lysiméterekre vagyunk utalva. Az eberswaldi kísérleti állomáson lysiméter-mérésekkel kiterjedt vizsgálatokat végeztek a talaj párolgásának meghatározására az 1930—-1939. években. Ezekről ad összefoglalást a tanulmány. 1. ábra. Az eberswaldei kísérleti állomás párolgásmérési eredményei, I930-—1937. (1 Wild-műszer, 2 = gyep homoktalajon, talajvíz nélkül, 3 = csupasz homoktalaj. I — fenyőcsemeték, 6 gyep homoktalajon, talajvízszint 40—50 cm mélyen.) Г. A párologtató-képesség és a valódi párolgás. A meteorológiai állomásokon redőnyös házikóban elhelyezett Wild-féle párolgásmérök a környezet párologtató-képességének relatív nagyságát mérik. Mivel hosszabb időszakokról és nagyobb számú állomásról általában csak ilyen adatok állanak rendelkezésre, az eberswaldi kísérleti állomáson elsősorban a Wild-műszer adta eredményeknek a valódi párolgáshoz való viszonyát kutatták. Az 1 m 2 felületű 1,5 m mély lysiméter-edényekkel kopár, fiatal erdei fenyővel, ill. fűvel beültetett homoktalaj és végül fűvel beültetett olyan homoktalaj, párolgását mérték, amelynél a talajvízszint a terep alatt 40—50 cm mélységben volt. Az első három lysiméter nem tartalmazott talajvizet. A mért havi eredményeket az 1. ábra tünteti fel. Szeptember és ápi'ilis között, amikor a növényi élet nem játszik lényeges szerepet, a Wild-műszer párolgásértékei (1) általában a valódi párolgás közelítő adataiként is elfogadhatók, sőt az előbbi és a lysiméterek adta görbék nagyjából párhuzamosak. A nyári hónapokban, április és augusztus között, a talaj párolgása oly nagy mértékben függ a csapadék mennyiségétől és időbeli eloszlásától és oly erősen eltér a Wild-műszer adataitól, hogy ez utóbbiakat a talaj párolgásának megítélésére egyáltalában nem lehet jelhasználni. A nyári hónapokban a Wild-műszerrel mért párologtató-képesség értékei jóval nagyobbak, mint a kopár homoktalaj párolgásának értékei (3), s általánosságban még a fiatal fenyővel (4) és fűvel beültetett talaj (2) párolgás-
