Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - VI. Ivicsics Lajos: Hajózsilipek töltő- és ürítőberendezéseinek néhány újabb megoldása

162 Ivicsics Lajos ban elhelyezett terelőfalakkal a víz mozgását a csatornában és a csatorna után kedvezőbbé tették. A terelőfalak beépítése és az oldalfalak, illetőleg a partok megfelelő kialakítása után elmaradtak a keresztirányú áramlások és örvénylések is. Az alsó zsilipfő mögött veszteglő hajók és a meder védelménél súlyosabb problémát jelent a zsilipkamra töltésének olymódon való megoldása, hogy a töltési idő lehető rövidsége mellett a zsilipkamrába beáramló víz a hajóban, illetőleg magában a zsilipben kárt ne okozzon, ugyanakkor azonban a töltőberendezés megoldása egyszerű és gazdaságos legyen. A zsilipkamrába betóduló víz háborgását egyrészt az energiatörő-berendezések nem megfelelő volta, másrészt pedig az a tény okozza, hogy a víz a helytelenül kialakított töltő-berendezésen való áthaladásakor nagymenynyiségű levegőt nyel el, s ez aztán a zsilipkamrában válik ki, amitől a víz erősen forrong, tajtékzik.. Ezeknek a hátrányos jelenségeknek a. kiküszöbölésére számos kísérlet, terv született. J. Smetana professzor merülőkapuval oldja meg a töltést. (3. ábra). Zárt állapotban a zsilipkapu az 1 helyzetben van és elzárja a 3-mal jelölt töltőaknának a nyílását. Töltéskor az akna nyílását a kapu megemelésével szabaddá tesszük, mire megindul a víz beáramlása. A kapu alsó részének az • ábrán látható kialakítása az áramlási viszonyok megjavítására szolgál. A befolyónyílás feletti vízréteg megakadályozza azt, hogy az áramló víz levegőt szívjon be. Mikor a zsilipkamra megtelt, a kapunak az aknába való süllyesztésével teszik a hajózás számára szabaddá az utat. A víz energiájának csökkentése céljából a töltőakna ferdetengelyű diffúzorban folytatódik. 2. ábra. Az alsó zsilipfő hidraulikailag helytelen (a) és helyes (6) megoldása.