Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - V. Dr. Bendefy László: Adalékok Vásárhelyi Pál 1834-1844 közötti pest-budai lejtméréseihez

Adalékok. Vásárhelyi lejtméréseihez J 41 ben, a vízemésztésf mérésekben és számításokban követett módszerek és használt műszerek részletes leírása." Ez a becses irat

5, eddig nem került elő. Mindezideig úgy tudtuk, hogy a Vásárhelyi-féle lejtmérés teljesen elszigetelt rendszerben történt. Meglepetésemre a Doletsko-íéle protokollum

6 bevezetőjében azt találtam, hogy a Vásárhelyi-féle pest-budai pontok „.. .a Duna Petronell melletti vízállás mutató sempontja alapján 1840. évben lejtméreteztettek...". Ennek a kitételnek alapján feltételezhetjük, hogy Vásárhelyi Petronellnél valamiféle osztrák magasságméréshez csatlakozott a helybeli vízmérce 0-vonásának közvetítésével. Az is lehetséges azonban, hogy a petronelli vízmérce Vásárhelyi idejében még nem volt meg, hanem valamely későbbi időpontban kapcsolták be a Vásárhelyi-féle magassági rendszerbe. Mindenesetre megemlítjük, hogy a Vásárhelyi-féle protokollum első lapján találunk egy bejegyzést Petronellnél a „Gotten des Wasserspiegels nach Reduction auf. Dat. 17-ten October 1834,, с. rovatban : 22'.—5"—7". (Átszámítva : 7,101 m. Ugyanez Adria felett : 141,395 m, nadapi rendszerben.) A Duna-mappáció során a „hidrométrikus mérések céljára mindenekelőtt ideiglenes vízmércéket helyeztek el. A mércék rendszerint 4—5 öl hosszú, 1/2 hüvelykekre osztott, s lábanként nagyobb, 3 hüvelykenként kisebb számozással ellátott, a parthoz közel, a folyam medrébe bevert tölgyfacölöpök voltak. Ezeket — a naponkénti észlelés megkönnyítése végett — többnyire a községek mellett állították fel, s lejtméréssel közel fekvő szilárd épületeken választott állandó magassági pontokhoz kötötték. Az utóbbiak magasságát a főlejtméréssel azonnal meghatározták. Ez annál is inkább szükséges és célszerű volt, mert..nem ritkán megtörtént, hogy az ilyen vízmércéket, egy-két hónapi fennállásuk után, még mielőtt az általános lejtméréssel arra a tájékra értek volna, vagy a hajók kidöntötték, vagy más ok miatt pusztultak el." Ilyen esetben az addi^ ott tett vízállási észlelések mind értéktelenekké váltak volna, ha a mérce magassági helyzetét a parton lévő fixpont nem őrizte volna.

7) A régi budai vízmérce A vízmércék között kétségtelenül a legjelentősebb az ú. n. régi budai vízmérce volt. A Vízrajzi Intézet birtokában lévő „A Duna vízmércéinek törzskönyve, II. Budapesttől Dályáig" c. kéziratos munka adatai szerint punct № I am linken Donau Ufer 10—0—0 hoch willkührlich angenommen worden. Verfasst im Jahre 1838 durch Adalbert Greihenek D. M., completie»t durch F. Heuffel. Az 1831-ik és 1834-ik évi vízmérési munkálatokból kiszedett Számjegyek Jegyzéke az Alsó-Ausztriában Petronellen felül a' Duna' bal partján lévő I

s

5 Lejtméreti alapponttól, le egészen az LXIII-ikig Magyarországban terjedő Duna hosszmetszet felrakására. Készült 1838-ik évben. Lásd : Längen Profil der Donau von dem Markte Petronell in Nieder Österreich bis zum Dorfe Gut or im Pressburger Comittat Ungarns in 5 Sectionen, mit Bezug auf das Niveau-Protocoll sub Littera C. Entworfen im Jahre 1831. Sectio I. stb. A vonatkozó írásos hagyatékot jelenleg az Orsz. Földméréstani Intézet II/4. osztálya (Orsz. Felsőrendű Szintezés), a rajzi anyagot a Vízrajzi Intézet őrzi. 6 Lásd Oonda, i. m. 82. 1. 16. pont. 6 Doletsko Ferenc végezte Pest első szabatos lejtmérését az 1863—1865 közötti időkben. Az utómunkálatok majdnem egy évtizedig eltartottak, és Thier Ede mérnök fejezte be őket 1874-ben. Bővebben : Bendefy L. : A Duna sempontjának magassága az újabb- s régibb meghatározások alapján. Földméréstani Közi. III. évf. 3. szám. Budapest, 1951. 7 Lásd Gonda, id. m. 85. 1.