Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés

со 124 A bukógáttal való vízhozammérés meghatározásának pontosságától stb.) függő állandó. Az (50) képletből látjuk, hogy Ahniax-ot állandónak tekintve, a vízhozam-meghatározás viszonylagos hibája az átbukási magassággal fordított arányban növekszik. A 39. ábrán a számított vízhozam értékét terhelő AQ relatív hibát a h átbukási magasság és különböző zl/tmax-értékek függvényében adjuk meg. Az ábráról közvetlenül leolvasható, hogy előre megállapított AQ% tűrés és magadott átbukási magasság esetén milyen pontosságra kell törekednünk az utóbbi maghatározásában. Az ábra ugyanakkor a felesleges túlzások elkerülésében is segítségünkre lehat. ^ j * с) A vízhozam kiszámítása A szakkörökben szinte általános az a vélemény, hogy a buWgîl a legezabatosabb vízmérő eszközök egyike. A kézikönyvek és vízmárésí utasítások szerint 2, sőt gondos mérés esetén 1%-on aluli hibával terhelt ereim ínyeket ai. Kétségtelen, és laboratóriumi közlemények serege tanúsítja, hogy ez így is van. A fenti százalékszámok azonban csak az átbukási tényező meghatározása céljából végzett szabatos laboratóriumi mérésekre jellemzők, vagyis a bukóméréssel elérhető pontosság szélső határát jelzik. A gyakorlatban, és külö- . nősen a terepen végzett méréseknél, egészen más a helyzet. Láttuk, hogy az átbukási tényező meghatározására szolgáló képletek —* minden elméleti megokolás ellenére — végeredményben tapasztalati jellegűek. (Ezzel kapcsolatban mondja Bouasse : „Helyesebb volna kijelenteni, hogy képleteink tisztán tapasztalati jellegűek, mint látszólag igazolni őket olyan megfontolásokra támaszkodva, amelyeknek semmi közük a hidromechanika alapegyenleteihez és amelyek egészen különleges feltevésekre vannak alapítva. Az ilyen szemfényvesztő módszerekből semmi haszna sincs a tudománynak, és a mérnök csak gúnyolódik rajtuk."

1) Tapasztalati képletek azonban csakis olyan körülmények között érvényesek, mint amilyenek a levezetésüknél közrejátszottak. Végeredményben tehát a vízhozam-meghatározás pontossága — bármilyen pontosan mérjük is az átbukási magasságot és bármelyik kiváló kutató képletével is számoljunk — attól függ, hogy milyen mértékben sikerült a mérés alkalmával a kísérleti körülményeket utánozni. Tanulmányunk során kísérleti eredményekre támaszkodva rávilágítottunk a döntő fényezőkre. Kimutattuk, hogy 1. az átbukási tényező a .gátszelvény alakja szerint kb. 0,30—0,55 között változik. 2. meghatározott alakú — élesszélű — bukóra a vízsugír különböző alakjai szerint 0,43—0,55 közötti átbukási tényezőt kaphatunk, az ingadozás tehát 28%, végül 3. a víz különböző rávezetése a bukóra — a s3be3s5g3lo3zlás mikéntje szerint — ugyancsak okozhat 25—30%-ig terjedő eltéréseket. Ha most még figyelembe vesszük a különböző tényezők együttes jelent, kezesét, akkor nagyon valószínű, hogy külső míréseknil 5—10% hiba könnyen előfordulhat, és ha „kicsire nem nizünk" — amire a hibaforrásokat nem ismerő „gyakorlati" szakember nagyon hajlamo3 —csak véletlenül kiphüunk mist, mint 20—30%-os hibával terhelt, durván közelítő eredményt. Nem sagítünk ) Jets, tubes et canaux, Paris, 1923. Idézi de Marchi [26]