Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés

A bukómtrés gyakorlati tudnivalói 121 dától, ha réz, vagy alumínium, esetleg kicsorbul és 1 —2%-ig terjedő szabályos hibát kapunk. Elvileg megfelelően gyalult pallókból is kialakíthatnék a bukót, de akkor eleve lemondunk a pontosságról, mert használat közben a fafal élei nem maradnak meg. A bukóéi vízszintes helyzetét talpas libellával, vagy szintezéssel kell ellenőrizni, e) Az átbukási magasság mérésére a bukó fölött t = 3 .' 6 hmax távolságban levert mércét használunk. 3. Kis vízhozamok esetén az átbukási magasság, és ezáltal a vízmérés pontossága háromszögű szelvény alkalmazásával növelhető. A bukót talpas libella vagy függő segítségével úgy kell beállítani, hogy a háromszög két befogója a függőleges középvonalra szimmetrikus legyen, vagyis biztosítsuk a víz egyenletes hozzá-áramlását. A mérőhely általános elrendezésénél igazodjunk a képletek levezetésére szolgáló kísérletek külső körülményeihez. (Fenék fölötti magasság stb.) 4. A körszelvény elkészítése és felállítása egyszerű. Az átbukási magasság nagysága szempontjából a négyszög és háromszög-szelvény között áll, de szélességben kisebb a helyszükséglete, mint a háromszögnek. Ha több körszelvényű bukót helyezünk egymás mellé, változó vízhozamhoz is igen jól tudunk alkalmazkodni. Ilyenkor derékszögű négyszögű hozzávezető-csatornáról kell gondoskodni, amelyet a mérési szelvény előtt függőleges válaszfalakkal megosztunk, és a rekeszek tengelyébe helyezzük el a bukónyílásokat. A vízhozam nagysága szerint 1,2, vagy több nyíláson buktatjuk ki a vizet. A válaszfalak biztosítják, hogy minden nyíláshoz egyformán áramlik a víz, tehát vízemésztésük teljesen egyenlő. A kör-középpontok fenékfölötti magasságának csekély eltérésére az elrendezés nem érzékeny [27]. 5. Ha a mérőbukót rajzolómércével kívánjuk felszerelni, a feljegyzések feldolgozásának megkönnyítésé végett gondoljunk lineáris bukó alkalmazására (hiperbola-szelvényű vagy más, felfelé fokozatosan szűkülő bukónyílás, esetleg' Herschel-bukó). Ezek különösen akkor jelentenek előnyt, ha a vízhozamok közvetlen regisztrálására gondolunk, mert a mutató, író, vagy összegező műszer megoldását egyszerűsítik, ill. az áttételből eredő hibaforrást meg züntetik. 6. Ha a nagyvizek magasságának csökkentése a célunk, lekerekített koronájú bukógátat készítünk. Célszerű olyan szelvényt választani, amelynek átbukási tényezője a geometriai adatokból számítható. Nem számíthatunk ugyanis arra, hogy a bukót kint a természetben szárnyméréssel vagy más módon hitelesíteni tudjuk. A vízfolyások természetes vízjárása nem igazodik igényeinkhez ! 7. Tág határok között ingadozó vízhozamok mérésére összetett (

compound) bukót szoktak építeni : vagyis a nagyvizek levezetésére méretezett bukó közepébe a kisvizeket összefogó, alacsonyabb koronájú keskeny bukót iktatunk. Mivel az ilyen összetett szelvény átljukási tényezőjének számítása bizonytalan, helyesebb egymás mögött két különálló bukót létesíteni : külön a nagyvizek, és külön a kis- és középvizek mérésére. 8. Ha meglévő duzzasztóművet akarunk a lefolyó vízhozamok meghatározásánál használni, szárnymérésekkel vagy kisminta-kísérlettel meg kell határoznunk vízemésztési görbéjét. Amíg erre nincs lehetőség, be kell érnünk az átbukási tényező becsült értékével.