Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés
A bukógátak vizemésztését befolyásoló tényezők 107 hogy ez a maximum a függőleges homloksíkú szelvény emésztéséhez képest 4—14% többletet jelent. Az átbukási magasság növekedésével a többlet csökken. Bazin idézett adatait Horton közlése egészíti ki [54], amely függőleges hátfalú, 20 cm koronaszélességű, és 1:2-;- 1:5 hajlású előlejtővel készült szelvényekre vonatkozik. E szerint az előlejtő kedvező hatása 1 : 2-nél enyhébb hajlás esetén rohamosan csökken és mintegy 1 : 6 hajlásnál elenyészik. Fontos megállapítás az is, hogy az előlejtőt nem kell egészen a fenékig kifuttatni. Kedvező hatása akkor is teljes mértékben érvényesül, ha a koronaéltől mintegy 2 m távolságban függőleges síkkal levágjuk. (= Széleskoronájú gát függőleges homlok- és hátfallal, és enyhén lejtő koronával.) 5. A gát utólejtőjének hajlása Bazin idevágó kísérleteinek eredményeit a 25. ábrán foglaltuk össze. A függőleges homlokfallal határolt, élben záruló szelvények vizsgálatából látjuk (36—138 és 136—142. számú sorozatod), hogy az 1 : 2/3^1 : 1 hajlású utólejtő a legkedvezőbb. Az élesszélű koronán szabadon átbukó sugárhoz képest 13—18%-kal növeli a vízszállítást, mert a víz feltétlenül nyomott sugár alakjában bukik alá. Az utólejtő hajlásának mérséklésével a vízemésztés rohamosan csökken, kb. 1 : 2,5 hajlásnál a kedvező hatás elenyészik, és 1 : 10 hajlású utólejtő esetén a vízszállítás már csak kb. 84%-a az élesszélű bukólemezének. A meredek utólejtő kedvező hatása lényegesen fokozható, ha megfelelő előlejtőről gondoskodunk (161—165. kísérletsorozat), viszont ezt a korona aránylag csekély kiszélesítése is teljesen lerontja (99—146. sorozat). A 0, 0,1, 0,2 és 0,4 m széles koronájú kismintákon végzett kísérletek egybevetéséből jól látható a korona kiszélesítésének a vízemésztést csökkentő hatása. Viszont a 182—184. és 183—185. sz. kísérletsorozatból kitűnik, hogy a koronáéi lekerekítésével a vízemésztés lényegesen fokozódik. Egyébként azonban a különböző szelvényekre és átbukási magasságokra szerkesztett görbék mindegyike egyaránt arra mutat, hogy minél enyhébb hajlású az utólejtő, annál jobban csökken a gát vízemésztése. b) Megadott szelvényalak átbukási tényezőjének meghatározása Az előző fejezetben megvilágítottuk ugyan egyenként az átbukási együttható alakulását befolyásoló téryezőket, de a kísérletekből csupán qualitativ következtetéseket von- , hatunk le. Ezek segítségünkre lehetnek valamely gátszelvény vízemésztésének viszonylagos értékelésében, de nem adják meg az átbukási együttható értékét bizonyos meghatározott esetekre. Az alábbiakban azokat az eseteket soroljuk fel, amelyekre vonatkozóan az átbukási tényező a gátszelvény méretei alapján kiszámítható, befejezésül pe- 26. ábra. Egyenes vonalozású gátszolvénydig az átbukási tényező mérések alakok. Átbukási tényezőjüket lásd a VII. alapján való meghatározását tár- Figure 2 6_ Pr o)tuTbar^ages prismatiques. gy aljuk. Pour les coefficietils de débit voir tableuu I'll.
