Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés

Trapéz- és körszelvényű bukók 97 A fenti két érték egyenlőségéből a M 15 6 _ 2 3 8 24 4 Eszerint az 1 : 4 oldalhajlással készült trapéz-szelvényű oldalszűkítéses bukó vízemésztését úgy számítjuk, mint egy vele megegyező hosszúságú bukóéllel készült oldalszűkítés nélküli bukóét : Q = m-So ]/tg A

3/

2 Ma már tudjuk, hogy a Francis-képlet, amelyre Cipoletti támaszkodott, nem általános érvényű, és, hogy az átbukási tényező állandóságát a bukószelvény meghatározott alakja egymagában nem biztosíthatja. De úgy látszik, hogy az öntözőgyakorlatban előforduló csatorna- és bukóméretek mellett a számított vízhozamok kielégítően megegyeznek a valóságosakkal, mert a Cipoletti-bukó közkedveltségnek örvend Lombardia határán túl is, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban egyaránt. c) A körszelvényű bukónyílás ' A körszelvényű bukónyílás szabatos elkészítése minden más alaknál könnyebb, és használata különösen a terepen előnyös, mert beállításával nincs gond [27]. Az átbukó vízmennyiség Q = С q

c d

m (32) ahol С — méret nélküli állandó és q

c = f (h/d). Közvetlenül belátható, hogy q

c az egységnyi átmérőjű, környílás vízemésztése (7=1 esetén, vagyis a kontrakció elhanyagolásával. А С tényezőről felírhatjuk, hogy C = f(A Fr, Re, We^j ahol h/d az átbukási szelvény alakjának jellemzője, továbbá (Fr)

2 = 2 a

2 (TJT)

2 Az utóbbi kifejezés számlálójában Т

г = f (h/d) a vízsugár keresztmetszeti területe a bukónyílás síkjában, T pedig a hozzávezető csatorna szelvénye, a helyi viszonyoktól függő változó. Általános érvényű átbukási tényezőt tehát a körszelvényű bukónyílásra sem lehet levezetni. A körszelvényű bukónyílás vízhozam-tényezőjének kísérleti meghatározásával először Hégly foglalkozott (1921). Képletében nem szerepel az átmérő, hanem csak az átbukási magasság, ezért csupán s = 2 m széles csatornába beépített d = 1 m 0 környílásra vonatkozik, amellyel kísérleteit végezte, és nem általánosítható [25]. A későbbi kutatók már a (32) alapképletben szereplő q

c és С értékét igyekeztek meghatározni. Sanden kimutatta [28], hogy <lc s 4 \í 2 g lo d \d) d \d ) h / A K\ (33 a) ahol E és К a sin a = h/d modulus-függvény első- és másodfajú teljes elliptikus integráljai. Ennek alapján Staus [29] gyakorlati célokra a q

c — 7 Vízügyi közlemények 4