Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés
Az alul. ól befolyásolt átbukás 87 meghatározott q vízhozamhoz viszonylag nagy átbukási magasság tartozik. Ha lehető csekély átbukási magassággal akarunk mérni, vagyis kevés magasságot akarunk veszíteni, a nyomott vízsugár előnyösebb. Azt gondolhatnók, hogy ha a vízsugár alatti teret nem levegőztetjük, könnyű előállítani ezt az alakot. Valójában azonban kis átbukási magaságnál tapadó vízsugarat kapunk, és nagyobb átbukási magasság esetén csak üvegfalú csatornában tudjuk biztosan megállapítani, hogy nincsen a sugár alatt levegő. e) Az alulról befolyásolt átbukás Ha a bukóéi a gát alatti vízszintnél mélyebben fekszik, alulról befolyásolt átbukásról beszélünk. A hazai irodalomban használatos ,,tökéletlen átbukás" nemcsak szolgai fordítása a német „ unvollkommener Überfall"-пак, — nem is jellemzi a szóbanforgó lefolyási képet. Bazin.., déversoir noyé ou incomplet"-ről beszól, és az utóbbiból lett a németben „unvollkommener Überfall." Az angolszász irodalomban a „submerged weir" kifejezést használják. „Noyé" és ,, submerged" „viz alatti"-t jelent, amit nyilván úgy kell érteni, hogy ha a gát alatti vízszintet rögzítenők, és felülről semmi víz sem érkeznék, a gát nem látszanék : teljesen elborítaná a víz. Ha nem a bukót magát, hanem az átbukás mikéntjét akarjuk jellemezni, azt a két esetet különböztethetjük meg, amikor a víz teljes egészében bukással jut át a gáton, ill. részben átbukik, részben pedig átfolyik fölötte. Tökéletlen átbukás helyett beszélhetnénk tehát részleges bukásról, de ezzel csak a jelenség egyik részét irnók le. Rövid és találó a szovjet szakirodalom megkülönböztetése, amikor az alsó vlzszinnel befolyásolt ill. nem befolyásolt átbukásról beszél (zatoplyennie i nyezatoplyennie). Noha a II. táhlázatból kitűnik egyrészről az, hogy közvetve, az átbukó vízsugár alatti térben bekövetkező légritkítás folytán, jóval a gátkorona alatt fekvő alsó víz is befolyásolhatja a gát vízemésztését, másrészről az, hogy a víz még teljes egészében bukással jut át a gáton olyan'oor is, amikor az alsó vízszint vonala már kevéssel a gátkorona fölé metsz, — az orosz kifejezés az átbukás bonyolult jelenségének leginkább szembeszökő vonását domborítja ki. Közel áll hozzá az olasz elnevezés „stramazzo rigurgitato" (visszaduzzasztott bukó) is, amelyet nálunk dr. Mosonyi hasznát, — bár visszaduzzasztásról van szó akkor is, lia a szabadon alábukó sugár lábát fedőhenger takarja. A fentiek alapján legcélszerűbbnek látszott alulról befolyásolt átbukásról beszélni. A hidraulikai tankönyvek az alulról befolyásolt átbukást általiban mint a szabad átbukás és a nyomás alatti lefolyás kombinációját tárgyalják. A 14. ábra jelöléseivel q = bg\~ n 1[(h—h 1 + k) 3 ó Még ha figyelmen kívül hagyjuk is a képlet mesterkélt voltát (a feltételezett áramkép a valóságban elképzelhetetlen), kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a és |U, 2 tényező megállapítására vonatkozóan senki sem végzett kísérleteket. E tekintetben tehát kisebb-nagyobb tekintélyek „véleményére" vagyunk utalva, s a véleményt éppen a szabatos bizonyíték hiánya jellemzi. Forchheimer >3/2 -kW] + n zh(h— &!+*)»/« [m 2/sec] (19) 14. ábra. Az alulról befolyásolt átbukás. Figure 14. Déversoir noyé.
