Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés

A klasszikus elmélettel s&akító képletek 69 0,60 0,75 1,0 1,500 3,000 oo 0,470 0,508 0,707 = 0,35 0,40 0,45 0,50 0,55 Л + e h/e = 0,538 0,667 0,818 1,000 1,222 mp = 0,433 0,439 0,445 0,453 0,461 A (12) képlet, amelybe a változókat méterben kifejezve kell helyettesíteni 0 < - 0,5 vagy 0 < 1 h -|-e e i határok között az egyszerűbb m = 0,406 0,0033 ('

+ 0,1

2 7") (12") kifejezéssel helyettesíthető [12]. Ha h > 0,5 méter, a szögletes zárójelben lévő tényező figyelmen kívül hagyható, mert második tagja elhanyagolhatóan kicsivé válik. Ekkor m = 0,406 + 0,049 — (12"') e Paderi Bazin, Frese, Rehbock és a SI A képletét is felbontotta a (12') kifejezésnek megfelelően három tényező szorzatára. Ezzel kimutatta, hogy 1. a gyakorlat szempontjából legfontosabb 0 _< Л/(Л + e) _< 0,5, avagy О < hie < 1 tartományon belül kitűnően egyező eredményeket adnak, de legjobban Behbock képlete közelíti meg a Paderi-féle elméleti értékeket. 2. A felületi feszültség hatása nemcsak h, hanem hj(h -f- e) értékének növekedésével is csökken. Ezt a feltételt az összehasonlításba bevont képletek közül «sak Rehbocké elégíti ki. (Ez azonban nem csökkenti a többi képletre vonatkozó fenti megállapítás értékét.) b) A klasszikus elmclet feladásával keletkezett képletek Az átbukó vízsugár alakjának és a benne uralkodó nyomás-viszonyoknak, illetőleg sebességeloszlásnak pontos felvétele nyilvánvalóvá tette, hogy a Poleni-féle klasszikus levezetés túlságosan mesterkélt. A Poleni által feltételezett áramkép távolról sem felel meg a valóságnak. Mind több hidraulikus gondolt tehát arra, hogy függetlenítse magát tőle, és önálló utakon járva határozza meg az átbukási tényező értékét. 1. Közéjük tartozik Rehbock is, akinek 1929. évi, fentebb idézett képle tében (9) az átbukási magasság helyett a/i

e = 4| 0,0011 méter helyettesítő érték szerepel független változóként. 2. Bundschu [14] a széleskoronájú bukóknál tett azt a megfigyelést, hogy a gátkorona fölött a legkisebb energia-veszteségnek megfelelő határmélység alakul ki, az élesszélű bukóra is alkalmazza. Ezek szerint a bukóéi síkjában mért hb átbukási magasság, illetőleg egységnyi szélességű sávon a nedvesített terület t 2 „