Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - I. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései

A Felsöduna 13 mentes víz folyik a mellékágakba. A főmederben ez érzékeny veszteséget jelent, mely csökkenti a víz elragadóerejét, s így a folyam nem képes elszállítani a hordalékot, amely a víz apadása alkalmával éppen a kapuk közelében rakódott te s ott zátonyokat alkot. A kapuk alkalmazásának és elhelyezésének kérdése még vita tárgya. A kérdés eldöntése végett a vízügyi szolgálat kismintakísérleteket kíván végeztetni. 2. A kisvízszabályozás Az előzőkben említett okokból már a század elején hozzá kellett fogni a középvízszabályozás kiegészítéséhez, a kisvízszabályozáshcz. A kisvízszabályozás határozottan a hajózás céljait szolgálja. Célunk, hogy alacsony vízállások idején is biztosítsuk egyelőre a 20 dm-es vízmélységeket, a 100—150 m hajóúts? élességet, a gázlókban pedig az enyhe átmenetet és az esés csökkenését. A kisvízszabályozással fokozottabb mértékben tudjuk a kisvíztömegeket a főmederben összefogni, a kellő mélységek biztosítása л égett pedig a ÍCmeder szélességét mégjobban összeszoiítar i. Tehát a mellékág-elzáiásol at szaporítani, a lőmediet pedig szűkíteni kell. A középvízszabályozás keretében igyekeztek a folyó egy bizonyos szakaszának mirden egyes pontján azonos keresztszehényt (r.oimális profilt) biztosítani. Minthogy az eredmény nem volt teljes, Girardon rerdszere szeiint a változó keresztszelvények alkalmazásával igyekeztek a kellő hajózómélységet előállítani. A kisvízszabályozás következetes végrehajtása lehetővé teszi, hogy idővel (8—10 év múlva) a 25 dm-es vízmélységeket is biztosítani lehessen a legkisebb hajózási vízszín alatt. Az e!ső lépés a sodorvonal helyes vonalozása. Kerülni kell a hosszú egyeneseket, egyébként lehetőleg alkalmazkodni l-.ell a meglévő szabályozási művekhez (7. ábra). A sodorvonal helyszínra

dzi alakja kanyarulatok egymásutánja. A megfigyelések szerint a Felsőelunán a 1 anyarulatok félhullámhossza inflexiótól inflexióig mérve általában UC0 és 1£C0 m között váltcsik. A sodorvonal a tetőponton a homoiú oldal páiliuzammmétől 50—£0 m távolságban (a mederszélesség :

1/

5 részében) szokott kialakulni, az inflexióban a meder közepére esik. A kisvízszabályozás elemei Azt, hogy a sodorvonal a természetben is ott képződjék ki, ahová a helyszínrajzban terveztük, a szabályozási művekkel kell biztosítanunk. A szabályozási művek hosszanti és keresztirányú építmények. Előbbiek a párhuzamművek, az elzárások és a partbiztosítások, utóbbiak a sarkantyúk és a fenékgátak. Minthogy azonban a Felsődunán a párhuzamművek már a középvízszabályozás folyamán megépültek, a kisvízszabályozás során új párhuzamművek csak kivételesen létesülnek. Velük kapcsolatban inkább csak korrekciókról, magasbításról, erősítésről, véglegesítésről (burkolás, betonhézagolás) lehet szó, valamint a párhuzamművekben hagyott kapuk elzárásáról. A párhuzamművek, amelyeket a középvízszabályozás keretében folytonos vonalozással és- állandó koronamagassággal építettek meg, a sodor-