Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - I. Dr. Lesenyei József: Hulladékok anaerob rothasztása

14 Lesenyei József mét hozzáadása növeli a rothadási sebességet. Gyakorlati tapasztalatok szerint az őrölt szemétnek közvetlenül az Emscher-kút ülepítő és rothasztóterébe való adagblása nem vált be. Mikor ellenben a szemetet a szennyvíztisztítótelepre vezétő gyűjtőcsatornába, előtte bizonyos távolságban, adagolták (kb. 4000 m

3 vízbé 1 tonna hulladékot), igen jó eredményeket értek el. További kísérleteik során egy különválasztott, fűtött, kétlépcsős rothasztó-tartányba való adagolással 1 g szervesanyagra számítva 872 cm

3 gázfejlődést értek el. A kirothadt iszap víztelenítése nem okozott akadályokat. Ha ülepítés után a szennyvizet még biológiai módszerekkel kezelik, konyhai hulladékok hozzáadása esetén a B.O.I. megnövekedése miatt bővíteni kell a biológiai tisztító-berendezést. A hulladékok hozzáadása esetén a gázfejlődés egyenesen arányos a rothadó szerves anyag mennyiségével, a gáz összetétele normális. Egy város 100 000 lakosának szennyvizét iszapélesztéssel és ülepítéssel tisztítja. A szemetet a tisztítótelepre szállítják, ott a szemetet kalapácsos malmokban megőrlik és ejektorral juttatják a rothasztó-tartányba. Az eddigi legfontosabb tapasztalatok : 1. A megőrölt szemét szállítása könnyebb, ha friss iszappal együtt kerül az ejektorba. 2. Igen sok gondot okozott a szemétből ki nem válogatott és az aprítóval fel nem aprítható csont, faszálka, tojáshéj és gyümölcsmag. Hosszas kísérletek után rájöttek, hogy ha naponként engednek le a tartányokból kirothadt anyagot, az üzemzavarok csökkennek. 3. Ez az eljárás' sem vezetett tartós eredményre, ezért a megőrölt szemetet a homokfogó előtt vezették a szennyvízbe és így a kényelmetlenséget okozó anyagok a homokfogóban leülepedtek. 4. A túlfolyó víz szárazanyag-tartalma erősen megnövekedett, és ezért az iszapélesztő-berendezésben habzást idézett elő. Emiatt áttértek a kétlépcsős rothasztásra. A képződött gáz metántartalma a szemét hozzáadása következtében 70%-ról 64%-ra csökkent. Az Amersfortban (Hollandia) épített kísérleti berendezésben szerzett tapasztalatok szerint a bizonyos lakosszám szennyvíz-iszapjának kirothasztására méretezett rothasztó-tartányok mérete elegendő az iszap és szemét együttes rothasztására is. A fejlődő gázmennyiség függ az iszap és a szemét szerves anyagának viszonyától, a hőmérséklettől, a rothadási időtől. A bevezetett szemétmennyiségtől függően a várható gázmennyiség 39—252%-kai növekedhet. A kirothadt iszap trágyaértéke nem rosszabbodik. Pöcegödör-tartaloin és mezőgazdasági hulladékok rothasztása Bár nem tartozik szigorúan e tanulmány törgykörébe, megemlítem, hogy a szennyvízkezelés újabban a pöcegödör-tartalom anaerob rothasztásának kísérlete révén — közeli rokonságba került a pöcegödör-tartalom higiénikus kezelésének kérdésével. A cellulóze rothasztásának vizsgálatából kiindulva már régebben vizsgálták a kukoricaszár szennyvíz-iszappal együttesen való rothasztásának lehetőségeit és megállapították, hogy egy tonna kukoricaszár anaerob lebontása révén 300—500 m

3, mintegy 5000 kaloriás metángáz fejlődik. Felmerül az a lehetőség, hogy egyes gazdaságok a háztartási szennyvíz és kukoricaszár együttes rothasztásával termelt gázzal fedezzék energiaszükségletüket. Tokióban végeztek kísérleteket friss, néhány napos, végül félig már kirothadt emberi ürülék rothasztásával, konyhai hulladékokkal és anélkül.