Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - I. Dr. Lesenyei József: Hulladékok anaerob rothasztása

Hulladékok anaerob rothasztása II A 2. ábrán különválasztott rothasztótartány látható. A más berendezésben leülepedett iszap az A iszapbevezető csövön jut a tartányba. Az állandó vízszint megtartását а В túlfolyó biztosítja, amelyen a bevezetett mennyiséggel azonos térfogatú iszapvíz távozik. A kirothadt anyagot a felette lévő vízoszlop-nyomás hatása alatt а С fenékürítő cső távolítja el megfelelő tolózárállítás esetén. A tartány állandó hőmérsékletét a rajzon látható D fűtőkígyóban áramló melegvíz biztosítja. A hőmérséklet és a frissen bevezetett iszap egyenletes eloszlását az E keverőszerkezet biztosítja. Az ürítés a G csövön át történik. • Amíg az Emscher-kútnál a rothasztótérbe jutó iszapmennyiséget a szennyvíz mennyisége és ülepíthető lebegőanyag-tartalma szabja meg, azaz a rothasztótérbe jutó iszapmennyiséget csak a szennyvíz elosztásával lehet szabályozni, addig a különválasztott rothasztó-berendezésben a bevezetett iszap mennyiségét és a bevezetés időpontját szabályozhatjuk. Amíg az Emscher-kutak rothasztóterét nem fűtik, hanem a rothasztótér felett elfolyó szennyvíz tartja a rothadásban lévő iszapot 12—15° С hőmérséklet körül, addig a különválasztott rothasztótartányok újabban kivétel nélkül fűtve vannak. Az anaerob-rothadás zavartalan lefolyását számos tényező befolyásolja, melyeket az alábbiakban részletesen ismertetek. Rothasztási hőmérséklet Az Emscher-kutak elterjedésekor a hőmérséklet kérdését még nem vizsgálták. Csak a különböző hőmérsékletű szennyvízzel táplált, vagy különböző éghajlaton működő berendezések gázfejlődéseinek összehasonlító vizsgálatánál, de főleg a különválasztott rothasztótartányok alkalmazásakor vetődött fel a hőmérséklet hatásának kérdése. A legkedvezőbb rothasztási hőmérséklet megállapítását célzó kísérletezés kezdetén a kutatók a 27—28 C-fokos optimumban egyeztek meg. Később azonban rájöttek arra, hogy -f- 6,0 és + 60° С között a rothadás bárhol végbemegy, csakis idő kérdése. így egy szakbizottság a hőfok és a rothadási idő közötti összefüggést a következőképen állapította meg : A rothadási idő 13 20 27 48—60 70° С hőmérsékleten 120 42 30 12 1 nap. Mint a bakteriológiai részben látni fogjuk, gyakorlatilag a rothadás a különböző hőmérsékleteken csak abban az esetben megy akadálytalanul és zökkenő nélkül végbe, ha a rothasztó-baktériumok a kérdéses hőmérséklethez hozzászoktak. A mondottak értelmében arra gondolhatnánk, hogy minél magasabb hőmérsékleten dolgozó rothasztó-berendezéseket építsünk, mert így a rothasztási idő, azaz a tartány-térfogat csökkenthető. Gyakorlatilag azonban számításba kell venni, hogy minél magasabb a tartányok hőmérséklete, annál nagyobbak a hőveszteségek és annál költségesebb a rothasztótartányok hőszigetelése. A gyakorlatban, különösen újabban, a 32—33 C-fokos rothasztási hőrnérséklèt vált be a legjobban.