Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - VIII. Kisebb közlemények

Szakáll—McDonald: Kutak hozama 129 A fentiek figyelembe vételével megállapítható, hogy a vízmérő szivornyák mérési hibája még szélsőségesen kis z értékek (2—3 cm) esetén sem haladja meg az 5%-ot, a szivornya tehát az öntözési gyakorlat igényeit mindenben kielégíti. Csoportosan egymás mellé csatolt azonos mintájú szivornyák esetében természetesen a libellával való beállítást és a z érték leolvasását csak egy szivornyán végezzük el. Hordozható vízmérőszivornyákat alkalmazhatunk az állandó vagy ideiglenes táblacsatornákból az öntözőárkokba (bajuszokba) való vízkivételre, továbbá a táblacsatornákból az öntözőbarázdákba, vagy az árasztandó táblára való vízkivezetésre is. Szesztay Károly. Gyors módszerek kutak vízhozamának megállapítására

1) E. Т. O. 628.11 + 626.811 : 532.67 Az alábbiakban ismertetett gyors vízmérési módszerek mindenütt alkalmazhatók, ahol körkeresztmetszetű csövekből szabadon ömlik ki a víz. Különösen előnyösen felhasználhatók próbaszivattyúzásoknál és kútvízhozamok megállapításnál. Vízhozammérés vízszintes kiömlésnél Szabad kifolyásnál a vízsugár iránya nagy megközelítéssel követi az ideális -r— légüres térben történő — hajítás törvényét. Szilárd tárgy légellenállással találja magát szemben, azonban a csőből kifolyó vízsugárnál — különösen a kifolyónyílás közeliben, mikor még nem szakadt meg a vízszál — inkább csak felületi súrlódásról beszélhetünk. A légsúrlódás fékező hatása enyhébben érvényesül, ezért csövekből kiömlő viznél az esési pálya alakulása megközelíti az ideális viszonyokat. A vízszintes kifolyást tehát nagy megközelítéssel a vízszintes hajítás ideális esetének tekinthetjük. Akifolyási pályán mért tetszőleges y ordinátából és x abszcisszából kiszámíthatjuk a vízsebességet, ebből pedig a kiáramló vízhozamot. A vízhozam kiszámítására az alábbi 3 egyenlet szolgál : x — с .t (a vízsugár t idő alatt megtett útjának vízszintes vetülete), g y = ' .г

2 (a vízsugár t idő alatt megtett útjának függőleges vetülete), Q = / . с (a kiömlő vízhozam), ahol с a közepes vízsebesség, g a nehézségi gyorsulás, f a vízsugár keresztmetszete. Az első két egyenletben szereplő t idő értéke a megoldásnál kiesik. Ha a fenti 3 egyenletből Q-t kifejezzük, telt szelvénnyel folyó cső esetére a következő összefüggést kapjuk : 1.328 ^ ahol Q a vízhozam lit/perc-ben, F a csőkeresztmetszet cm*-ben, X lemért abszcissza cm-ben és Y lemért ordináta cm-ben. 'McDonald célszerű egyszerűsítésként azt ajánlja, hogy az У értéket vegyük állandónak. Ez a mérést is egyszerűsíti, amennyiben tolókás megoldást tesz lehetővé, 1) H. II. McDonald : Measuring well water. The Reclamation Era, Vol. 36, No. 3—4. Washington, 1950. 9