Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

1. szám - VII. Trummer Árpád: Víztározási lehetőségek a felső Zagyva és a Tarna völgyében

Tarozás a Zagyva vízgyűjtőjében 121 VIL Az alkalmazható völgyzárógát-megoldások A tárgyalt víz vidéken eddig Salgótarján fölött az egyik mellékvölgy ben, és a recski állami ércbánya által a Bikk patak völgyében épített tározómedencék a legnagyobbak. Az utóbbi hossza 69 m, magassága 6 m és 60 ezer m

3 víz tározására alkalmas. A gát földből és kőből készült, koronaszélessége 4,5 m. A mátrai üdülőtelepek vízellátására tervbevettek egy völgyzárógátat a Ménescsapáson (670 m A. f.), amely 90 ezer m

3 ivóvizet tározott volna. Ez falazott gátnak volt tervezve 18,9 m magassággal és 90 m-es hosszúsággal A kedvezőtlen geológiai viszonyok miatt nem került kivitelre. Az előzőkben ismertetett völgyeizárási lehetőségek közös jellemzője, hogy a térszint alatt csak 6—8 m mélységben várható vízzáró agyagréteg, kivételesen azonban riolittufa. A gátak viszonylag alacsonyak, 5—30 m közöttiek. Közelükben jó összetételű föld és agyag található, másutt a közvetlen szomszédságban üzemben lévő kőbányák vannak, vagy ilyenek nyithatók. Mindezek щ adottságok egyenes tengelyű föld-, vagy vegyesrendszerű völgyzárógátak építése mellett szólnak. A vízzáró rétegekhez való csatlakozást vasszádfalalíkal lehet biztosítani. Ott, ahol nincs alkalmas kőanyag, tiszta földgát tervezendő. A szerző ismerteti az általa javasolt gátszelvényt, amelyet rajzban is bemutat. Ott, ahol megfelelő kőanyag áll rendelkezésre, a recski gátnál jól bevált vegyes rendszert ajánlja. (Ismertetése a Vízügyi Közlemények 1934. évi 4. füzetében található.) A Tarna völgyén inkább találunk használható építőkövet és itt a szállítás sem okoz nehézséget. Mindamellett a völgyelzárások leggazdaságosabb megoldási módját csak összehasonlító költségvetések alapján tudjuk eldönteni. A szóbanforgó hélyeken általában az agyag3zigetelésű tiszta földgátak látszanak a leggazdaságosabbaknak. Erre való tekintettel a következő fejezetben, a költségek tárgyalásánál, a szerző az összehasonlítás céljára tiszta földgát szelvényeket vett alapul. •VIII. A víztározás költségei Az egyes elzárási lehetőségek gazdaságosságának vizsgálatához szükséges az építési költségek ismerete is. Esek a zárógxt építésén kívül az összes kapcsolatos kiadásokra is kiterjednek. A beépített anyag m

3-ére vonatkoztatott költségek vegyes rendszerű gátaknál csak 10—-17%-át érik el a falazott gát költségének. Viszont nem szabad az összehasonlításnál arról megfeledkeznünk, hogy a falazott gát egy-egy m

3-ére több tározott víz jut, mint a földgátaknál. Az említett recski vegyesrendszerű gáttest m

3-enkinti költsége 14,90 pengő volt (1931-ben). Ma ez á költség 50—100 Ft-ra becsülhető, míg a falazott gátak beépített m

3-ének költsége 4—600 Ft körül mozogna. Nem térünk ki a tanúim íny részletezésére, hanem bemutatjuk az egyes megoldások általános adataira, valamint az építési költségekre vonatkozó 8. és 9. táblázatot. Eseket foglalja össze a 10. táblázat, amely az egyes megoldások összes költségét, és egyben a tározott víz 1 m

3-ére eső befektetési költségeket is feltünteti. A műutak áthelyezésének költségére km-enkint 200 000, a dűlőutakéra S0 000, a vasútvonalakéra 400 000. a távvezetékek és sodronykötélpályákéra