Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - II. Csehidi Géza: A vízrajzi szolgálat és kutatásügy a Szovjetunióban

72 Csehidi Géza kérdések közül kiemelendők az árvízi előrejelzéssel (Azkinazi, Kaminszkij, Lebegyev), a jégképződéssel (Altberg) és a tala v záramlással (Pavlovszkij) kapcsolatos kutatások. Ebből az- időből származik Velikanov úttörő munkája.a tavaszi árvizeknek genetikus alapon való előrejelzéséről. Nagyon fontos munkát végzett az intézet azzal is, hogy összeszedte a legkülönbözőbb intézményeknél elfekvő vízrajzi adatokat és ezek alapján megteremtette a fajlagos évi vízhozamok meghatározásának lehetőségét. Ebben az időszakban a rendszeresen észlelő vízmérceállomások száma aránylag csekély volt, és így az intézet kénytelen volt a kereken 7000 külső levelezőtől befutó adatok alapján megkísérelni megszabott feladatainak a megoldását. Természetesen az első időkben nagy nehézségei voltak. Eleinte az észlelési anyag összegyűjtését sem sikerült összpontosítani. így pl. a nagyobb erőművek önállóan kezelték a saját üzemük szempontjából fontos mércéket, és az észlelési eredmények tudományos feldolgozását is maguk végezték. Számos tudományos, földrajzi kutató-expedícióban is résztvett az intézet, melyeket a Szovjetunió gyéren lakott vagy lakatlan területeinek megismerésére szervezett a Tudományos Akadémia. Ezek keretében összegyűjtötték a feltárt területek vizeire vonatkozó adatokat is. Az egységes adatfeldolgozás első eredményeként sikerült Kocserin-nek megszerkeszteni az évi fajlagos vízhozamok térképét a Szovjetunió európai részére vonatkozóan. Ebben az időben a földművelésügyi népbiztosság keretében működő vízgazdálkodási szervek is igen nagyjelentőségű munkát végeztek, és itt külön kiemelendő az ukrán, valamint a középázsiai hidrometeorológiai szolgálat, amelyek az elsők között láttak hozzá az öntözést szolgáló vízálláselőrejelzéshez. A víz jelzőhálózat azonban továbbra is a helyi hatóságok kezelésében maradt és három népbiztosság: a közlekedésügyi, a földművelésügyi és a belhajózási osztozott az ellenőrzésükön. Az észlelőállomások száma azonban egyre nőtt, és 1921-ben elérte a 2200-at. A szerteágazó munkálatok természetesen megnövelték a szükségletet szakemberekben is. Ezért a leningrádi Földrajzi Főiskolán már 1922-ben megnyitották az első hidrológiai tanszéket. A Földrajzi Főiskola 1925-ben beolvadt az egyetembe és ettől kezdve a hidrológiai tanszék az egyetem keretében folytatja működését. Ugyanakkor a leningrádi egyetem fizika-matematikai fakultása is képez hidroiógusokat. Az 1929-ben az első sztálini ötéves tervvel megindult tervgazdálkodás természetesen a vízrajzi szolgálattal szemben is hatványozott követelményeket támasztott. Ezért a különböző szervek irányítása alatt működő vízrajzi, meteorológiai és geofizikai észlelőszolgálat egyesítése érdekében a Népbiztosok Tanácsa mellett Országos Hidrometeorológiai Bizottság alakult, mely 1933-tól „A Hidrometeorológiai Szolgálat Egységes Központi Igazgatósága" néven folytatta működését. Az igazgatóságot 1936-ban ismét átszervezték és akkor alakult a jelenleg is működő Országos Hidrometeorológiai Főigazgatóság (Glávnoje Upravlenije Gidrometszluzsby SzSzSzR, GJJGMSZ). Az Állami Vízrajzi Intézet is ennek hatáskörébe tartozik, mint országos jellegű tudományos kutatóintézmény. A Hidrometeorológiai Bizottság működését két alapvető fontosságú intézkedéssel kezdte: 1. Egyesítette a víz jelzőszolgálatot, megalakította és saját hatáskörébe vonta a helyi Vízrajzi és Meteorológiai Igazgatóságokat (Upravlenija Gidrometszluzsby, UGM) és 2. 1931-ben hozzálátott a Szovjetunió vízügyi kataszterének összeállításához.