Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Lászlóffy Woldemár: A szabad felszínnel folyó víz sebességének számítása

64 A vízsebesség számítása Általános szabályt nem lehet az összetett szelvények számítására felállítani. Erre az esetre is érvényes, amit már többször említettem: óvakodni kell a gépies számítástól és a vízlefolyási problémákat mindig a térben, és nem a keresztszelvény síkjában kell vizsgálni. 5. A víz hozam mérésekről A természetes vízfolyások vízemésztésére vonatkozó számítások bizonytalanságából két megállapítást kell leszűrnünk: 1. Nincs és nem is képzelhető olyan sebességi képlet, amely a vízlefolyást befolyásoló valamennyi tényező hatását kifejezésre juttatja. 2. A számítás sohasem pótolhatja a mérést. Mérni, minél többet kell mérni! Mivel a vízlefolyás körülményei folytonosan változók — a meder él, mozog —, egyetlen vízfolyást sem tekinthetünk véglegesen megmértnek, a mérés munkájával nem lehet felhagyni. A végből, hogy a mérési adatok a feladatok megoldásában minél biztosabb támaszaink lehessenek, különleges gondot kell fordítanunk a mérések végrehajtására. Az elméleti részben kifejtettek értelmében a mérési szelvény helyes megválasztása és a vízszinesés mérése a legfontosabb. a) A mérési szelvény lehetőleg egyenes folyószakaszon feküdjék és szabályos legyen, a vízlefolyást semmi ne zavarja benne. A hídszelvényeket — bármennyire kényelmesek is a mérés szempontjából — kerülni kell. Ez költségkérdés, mert szabad szelvény esetén ladikokat kell a helyszínen tartani vagy kötélpályát kell építeni, amelyen a műszer a partról beállítható — de nem mondhatunk le eleve az állandó jellegű mérési szelvények helyes megválasztásáról. Célszerű, ha a sorozatos méréseket mindig pontosan ugyanabban a szelvényben végezzük. Ez a mérési szelvények állandó megjelölésével érhető el (szelvénykövek). Csak akkor kapunk egymásközt jól összehasonlítható értékeket, ha az egyes mérések pontosan nem jellemezhető külső körülményei lehetőleg azonosak. Tökéletes megoldást az jelentene, ha a mérési szelvényeket rögzített folyószakaszokon jelölhetnők ki, és árvíz idején még a hullámtéren is szabad szelvényben, pontonkint fenékig érő mérést végezhetnénk. b) Az esés megmérése — különösen a mi kisesésű alföldi folyóinkon — rendkívül nehéz feladat. Ennek ellenére nem mellőzhető. A vízsebességmérés elengedhetetlen tartozékának kell tekinteni, bár néha időben és költségben a szorosan vett sebességméréssel azonos áldozatot kíván. Mivel nem a.helyi, hanem az átlagos vízszinesést kell ismernünk, a szintezést a víztükörszélesség 6—10-szeresének megfelelő hosszúságú szakaszra kell kiterjesztenünk. Állandójellegű mérési szelvények esetén a szelvény felett és alatt felállított segédméreék könnyíthetik meg a mindenkori vízszinesés megállapítását. A mérési adatok felhasználása szempontjából igen fontos a vizszinváltozások gondos számbavétele. Itt szem előtt kell tartanunk, hogy a víz áradó vagy apadó jellegének a megállapítása a cél. Különösen rövid ideig tartó mérés esetében könnyen előfordulhat, hogy a mérés kezdetén és végén azonos vízállást olvasunk le. Ez nem jelent minden esetben kiegyenlített (stagnáló) vízlefolyást! Lehet a vízszin játékából eredő észlelési hiba — hiszen folyami mércét ritkán tudunk 2 cm-nél pontosabban leolvasni —, de eredhet abból is, hogy az áradás vagy apadás lassú. A nyilvántartásokba bekerülő vízszinváltozási adatot ezért a mérési szelvény közelében fekvő mérceállomások napi jelentési alapján ellenőrizni kell.