Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Lászlóffy Woldemár: A szabad felszínnel folyó víz sebességének számítása

Természetes medrek. Az esés 61 t = 0,012 m szemátmérőt, vagyis 12 mm-es apró kavicsot jelentene, amilyen ezen a környéken egyáltalában nincs ! Világosan látszik ebből, hogy a Tiszán a sebességi tényező nagyságát nem a mederanyag szemesenagyságával összefüggő abszolút érdesség, hanem a meder kanyargós voltából adódó hidraulikai érdesség határozza meg! 3. Az esés felvételének kérdése éppen olyan kényes, mint az érdesség meghatározásáé. Itt ismét a sebességi képlet eredetére kell gondolnunk: egyenesvonalú, egyenletes vízmozgásra állították fel, és J az energiavonal esését jelenti benne! Ezt legjobban egy hosszabb szakasz változatlan (stagnáló) vízállásnál mért átlagos esése közelíti meg. A helyi eséssel még akkor sem szabad számolni, ha értéke mérési adatokból ismert. Különösen a rövid (a víztükörszélesség 6—10-szeresénél rövidebb) szakaszon végzett esésmérések eredménye lehet megtévesztő. A kanyarulatok homorú oldalán 27. ábra. A vízfelület alakulásának vázlatos képe kanyarulatban és alatta. A partokon mért helyi esés mindenütt más és más. Fig. 27. Représentation schématique de la forme de la surface d'eau dans une courbe et en aval de celle-ci. La pente superficielle est différente dans tous les points de la surface. a centrifugális erő hatására vízszínemelkedés jelentkezik, amelynek a hatasa — amint a 27. ábra mutatja, — az alattuk következő egyenes szakaszra is tovább adódik. A víz felszíne tehát valóságos csavarfelület, amiért a rövid partszakaszon mért esés egyáltalán nem jellemző az átlagos esésre. Tudjuk, hogy a folyómeder medencék sorozata, ametyeket a gázlóküszöbök választanak el egymástól. A küszöbök mindegyike duzzasztóként működik, ameiyen nagy eséssel bukik át a víz, míg fölötte csekély az esés. A középső Tiszán, pl. kisvíz idején a gázlókon J = 0,04—0,14°/

0

0, a fölöttük levő mélyvízű szakaszon J ~ 0,01°/,

!0 körüli az esés. Semmiképpen sem közömbös tshát, hogy milyen hosszú szakaszon mérjük az esést! Ha a szomszédos vízmércék elegendő közel fekszenek egymáshoz, és közöttük nem változik a meder, legcélszerűbb a változatlan (stagnáló) vízállásnál végzett egyidejű mérceleolvasásokból számítani a vízszínesést. Ha azonban nagy a mércék közötti távolság és a tetőzés nem egyidőben jelentkezik rajtuk, a tetőző szintek összekötővonala már nem adja szükségképpen az átlagos esést! Aránylag a legkönnyebb a dolgunk akkor, ha a vizsgált szelvényben rendelkezésünkre állanak néhány vízsebességmérés adatai, mert ezekből visszafelé kiszámíthatjuk a sebességi tényezőt, vagy ha ezt ismerjük, az átlagos esést. Különösen kényelmes ilyenkor az érdességi tényező nélküli képletek használata (Matakiewicz, Winkel stb.). *