Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Lászlóffy Woldemár: A szabad felszínnel folyó víz sebességének számítása

A képletek gyakorlati alkalmazása 49 A szabad vízszinű lefolyás történhetik zárt vezetékekben és nyílt medrekben. Ha esésen az energiavonal esését értjük (amely egyenesvonalú, egyenletes és állandó vízmozgásnál azonos a vízszin esésével), a két eset között méretezési szempontból nincs különbség. A nyílt medrek természetesek vagy mesterségesek. Szelvényük lehet szabályos vagy szabálytalan, és alak és érdesség szempontjából állandó (burkolt műcsatornák) vagy változó (földcsatornák és természetes medrek). A méretezés szempontjából különválasztva kell őket tárgyalnunk. A mesterséges medreket rendesen valamely meghatározott vízhozam levezetésére kell méreteznünk, a természetes medrek méretei adottak és általában vízemésztő képességüket kell kiszámítanunk. Az ismertetett lefolyási képletek egyenletes, egyenesvonalú és állandó áramlásra vonatkoznak (ami természetesen nem zárja ki a turbulenciát). A görbevonalú vagy szabálytalan, örvénylő áramlás eseteire (folyókanyarulatok, hullámtéri lefolyás, mederelágazások), az egyenlőtlenül állandó vízmozgás eseteire (duzzasztott, leszívott vízszint) és változó vízmozgásra (áradás, apadás, hullámmozgás) nem használhatók. Ha ilyen esetekben mégis hozzájuk folyamodunk, tudnunk kell, hogy a számítás csak durva tájékozásul szolgálhat, bizonyos esetekben még arra sem. A papiros türelmes, de a természeti törvényeket nem lehet papiros-okoskodással megkerülni. Az ismertetett képletek általában természetes folyóvizekre vonatkoznak. A hőmérséklet befolyása általában elhanyagolható. Hévizek, iszaptól sűrű víz és más folyadékok esetében a Reynolds-számot és a hőmérsékletet, ill. a nyúlósságot is figyelembe kell venni, vagyis az ú. n. elméletileg szabatos képleteket kell használni. 3. Mesterséges medrek méretezése A mesterséges medrekkel kapcsolatban rendesen a megadott vízhozam, levezetéséhez szükséges szelvény méreteinek megállapításáról van szó. a) Belvízcsatornák és patakmedrek tisztításánál a szelvényt rendesen nem a lehetséges legnagyobb vízszállításra számítjuk, hanem valamilyen önkényesen felvett kisebb, „gyakrabban előforduló" árvízre. A víz tehát időnként' hosszabbrövidebb időre kilép a mederből. A vízmennyiség önkényes felvétele miatt, Ш. azért, mert a szelvény időnkénti elégtelenségével előre számolunk, a méretezés nem kényes feladat. Nem kényes azért sem, mert a medret hosszabb-rövidebb idő múlva tisztítani kell, és közben az alapulvett vízhozamnak pontosan megfelelő szelvény emésztőképessége is fokozatosan csökken. Felesleges tehát azon törni a fejünket, hogy melyik képlet „pontosabb", és teljesen meddő időfecsérlés a sebességet, ill. a vízemésztést több tizedes pontossággal kiszámítani. A forgalomban lévő méretezési táblázatok és nomogrammok pontossága teljesen kielégítő. A méretezés lényege nem az, hogy a felvett szelvény számított vízszállítása 2—3%-ra megközelítse a levezetendőnek felvett vízmennyiséget, inkább arra kell vetnünk a súlyt, hogy a felvett szelvény lehetőleg soká megmaradjon épen. Ebből a szempontból elsősorban arra kell gondolnunk, hogy a frissen kiásott szelvényben kisebb a súrlódási ellenállás, mint a benőtt mederben. Kell tehát, 4