Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Lászlóffy Woldemár: A szabad felszínnel folyó víz sebességének számítása

Érdességi tényező nélküli képletek 37 tökéletesített és több mint 30 éven át védelmezett az ú. n. pontos képletek szerzőivel szemben.

4

6 Végleges alakjában természetes vízfolyásokra V = f(m) • f(J) (21) amely kifejezésben f(m) és /(J) a középmélységtől, ill. a vízszineséstől függő tényezők, amelyeknek értékét az alábbi táblázat alapján számítjuk ki: m méter J / M f(J) V mfsec < 4,5 1,04 m

07 35,4 m"-' JM93+10/ < 4,5 < 0,016 1,04 m

07 34 ./' .«3+1 ] 35,4 m"-' JM93+10/ 4,5-12 < 0,016 2,44 + 0,125 m (83+ 4,25

m)./ .«з+юу 0,016-0,1 1,04 w"'

7 2,285 2,38 m

07 A képlet gyakorlati használatát az f(m) és /(./)-re szerkesztett III. és IV. táblázat könnyíti meg. Matakiewicz igen tapasztalt gyakorlati hidrometer volt, a felhasznált anyagot tehát nagyon gondosan kirostálta. Jól ismerte a mérések hibaforrásait, ezért pl. már első képletének szerkesztésénél 300 mérésből csak 20-at fogadott el teljesen megbízhatónak. Mivel a képletek az egyenesvonalú egyenletes vízmozgás jellemzésére szolgálnak, szerkesztésükhöz csak olyan mérések adatai használhatók fel, amelyek ilyen körülményekre vonatkoznak. Az egészséges szelvényalakon kívül tehát a kiválasztás két főszempontja a következő volt: a vízszin esése 1. a szelvény közelében egyenesvonalú, vagyis kiegyenlített legyen, és 2. nagyságrendileg a folyószakasz általános esésével megegyezzék. Tudjuk, hogy egy bizonyos pontsorozatra mindig lehet többé-kevésbbé jól simuló kiegyenlítő vonalat szerkeszteni. Ha tehát a pontok kiválasztása gondos, a képlet maga is használható lesz. Matakiewicznek azt az újabb törekvését, hogy képletét 16°/ 0-nél nagyobb, egészen 100°/

o

a-ig terjedő esésekre is kiterjesztette, túlzásnak kell minősíteni. Hiszen az ilyen nagyesésü vízfolyások medre olyan durva görgeteggel van tele, hogy nem is lehet megállapítani az átfolyási szelvényt. Következésképpen teljesen bizonytalanérték a sebességi képletben szereplő közepes mélység, és a szelvény területének ismerete nélkül a fő célt: a vízmennyiség kiszámítását amúgysem tudjuk elérni. Matakievicz képlete ellen az volt a hidraulikusok fő kifogása, és ezt leginkább Strickler hangsúlyozta, hogy R és J egészen különböző érdességű medrek esetében is lehetnek azonosak, ez az értékpár tehát egymagában nem határozza meg egyértelműen 4(> MATAKIEWICZ, MAXIMILIAN: Versuch der Aufstellung einer Geschwindigkeitsformel für natürliche Flussbetten, Österr. Zeitschrift f. den äff. Baudienst, Wien, 1905. Empirische Untersuchungen über den Zusammenhang der Bewegungselemente bei natürlichen Flussbetten. Zeitschrift f. Gewässerkunde, Bd. X. Heft. 2. Dresden, 1910. Die Geschwindigkeitsformel u. ihre Anwendungen. „Annales de V

Académie des Sciences techniques à Varsovie

." Vol. II. Warszaiva, 1935.