Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - V. Szakirodalom

254 Szakirodalom, A leszűrt és kiszárított iszapmintákat súlyuk lemérésén kívül szemösszetétel szerint is vizsgáljuk. A szitálás alsó határa 0,05 mm. Ezen a határon alul a centrifugálás, azután az ülepítés használható, esetleg fotoelektromos méréssel kapcsolatban. A mikroszkópos eljárás inkább minőségi vizsgálatra alkalmas, súlyszerinti elemzésre kevésbbé. B) A görgetve szállított hordalék mennyisége. A hordalékszállítás törvényeinek megállapításáról csak akkor lehet szó, ha magát a hordalékmozgást és feltételeit alkalmas módon jellemezni tudjuk. Itt mindenek előtt az egyes hordalékszem mozgását kell vizsgálni, s azután az egész mederanyagét, mint együttest.

6 Az egyes szemek mozgása háromféle lehet : csúszás, gördülés vagy ugrás. A mozgást a szemek alakja és fekvése befolyásolja. A csúszás ritkán fordul elő (sima, szilárd fenéken nyugvó igen lapos kő). A gördülés megindulásához szükséges sebesség nagyobb vagy kisebb a szerint, hogy van-e a kavicsszem előtt valamilyen akadály (másik kavicsszem) vagy sem. Gyakori, hogy a nagyobb szemek gurulnak, s a kisebbek ugrálva haladnak. Nagyobb darabok néha csak akkor indulnak el, ha a saját maguk okozta örvénylés kimossa körülöttük a finomabb anyagot. Ha a víz sebessége bizonyos határon felülemelkedik, a szemek ugrálni kezdenek. Ez már közeláll a lebegéshez. A mozgást Gilbert üvegfalú csatornában, a hordalékszemmel azonos sebességgel haladva tanulmányozta. Megfigyelése szerint a mozgás hosszirányú sebessége a fenéktől távolodva elég gyorsan nő, viszont a sebesség függőleges irányú változása annál kisebb, minél magasabban vagyunk a fenék fölött. Ezek a megállapítások a függélysebességi görbe alakjából következnek. Altalános az a vélemény, hogy az ugrás kezdeti lökés eredménye. Koechlin szerint ez az akadályba ütköző vízszál felfelé való kitéréséből származik, tehát vízszintes tengelyű örvényléstől. Nem valószínű Jeffreys szemlélete egy állandó jellegű fenntartó hatásról, amely az ugrást előidézi. A mederanyag összességének mozgása ban a következő fázisokat különböztetjük meg : a) A sebesség bizonyos v

Q határértékén alul nyugalom van ; b) v

0 sebesség felett előbb egyes szemek kezdenek el gurulni, majd az egész fenék fölött görög egy izolált szemekből álló réteg, de maga a fenék még nyugalomban van ; c) ''i > '-'o sebességtől kezdve a hordalékszemek ugrálása figyelhető meg és hullámbarázdák (dünék) keletkeznek jellegzetes harántirányú, kiflialakú tarajjal. A barázdák felső lejtője enyhe, alsó lejtője meredek. A mögöttük keletkező örvényben visszafele mozognak a szemek, itt épít a víz úgy, hogy a dűnék lefele haladnak. d) A sebesség határértéke felett a barázdák elsimulnak, a fenéken egyenletes víz- és hordalékréteg halad tova. e) Mikor a sebesség egy bizonyos v

g -határt elér, újra megjelennek a hullámbarázdák, de most már felső lejtőjük feltöltődése és az alsó folytonos elmosása révén felfelé vándorolnak (antidünék). A sebesség további fokozódásával és kis mélységnél hosszanti, vízmosásszerű eróziós árkok képződnek a fenéken. Ad) és e) eset ritka. A különböző szerzők különféleképpen magyarázzák a hullámbarázdák keletkezését, de végleges álláspont még riem alakult ki. A v

2 és v

3 határsebességre Gilbert adott képleteket. MacDougal és Rouse szerint v

3 > ]/ gh, vagyis rohanó vízmozgásról van szó. A hordalék szemösszetételének a dűnék kialakulására való befolyását Kramer vizsgálta : a finomabb szemek túltengése elősegíti a kifejlődésüket. e) Lásd dr. Bogárdi János : Hordalékmozgás a folyószabályozásban. Vízügyi Közlemények, 1942/3—4. szám. — 207. old. Károlyi Zoltán : A hordalékmozgató erő meghatározása természetes vízfolyásoknál. Vízügyi Közlemények, 1949/1—2. szám. —- 30. old.