Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)
3-4. szám - V. Szakirodalom
Debski— Töry : A szabályozási vonal görbülete 251 A kanyarulati ellenállás közelítő képlete most már a Visztula szóbanforgó szakaszára a következőképpen alakult : £ = 0,003 (г/й) 4> 8 5 • a/90° • p, az esésveszteség 'pedig : h = 0,003 (</R) 4. 8 5 • a/90° • pv 2/2g ; ha a — 90° és p = 1, akkor h = 0,003 (í /Д) 4. 8 5 • Î> 2/2g, amiből a megfelelő görbületi sugár : 4.85 . R = 163 t 1/ v 2/h. Debski tehát eljárást mutat be arra, hogyan lehet a megfelelő görbületi sugarat számítani. Az eljárás természetesen nem tarthat számot a teljes pontosságra. Megközelítő tájékozódásra, illetve a felvett értékek ellenőrzésére mégis alkalmas. * * * Visszatérve az ismertetés elején közölt táblázatra, Debski úgy találta, hogy a Visztula esésviszonyai, az átlagos szemcseátmérőhöz viszonyítva, nem illeszkednek bele abba a sorozatba, amelyet Wittman és a maga mérései alapján állított össze. Ha azonban, Bogárdi eljárását követve, képezzük a d gj.J hányadosokat, vagyis a Debski által megadott táblázat két oszlopának adatait egymással elosztjuk, akkor az így kapott hányadosok sorába, amelyekkel a táblázatot az utolsó oszlopban kiegészítettük, a Visztula adatai már jól beleilleszkednek. A d gJJ hányados azonban tulajdonképpen nem egyéb, mint a Lohtin-Шв mederállandósági mérték. A sorozat tehát azt mutatja, hogy minél kisebb a, meder fenekét borító hordalékszem átlagos átmérője, annál inkább csökken a meder állandósága, tehát annál hajlamosabb a meder kanyarulatok képzésére. Tőry Kálmán Labaye Georges:. A folyóvizek hordaléka. (Note sur le débit solide des cours d'eau.) Mémoires & Travaux de la Société Hydrotechnique de France. Vol. I. Párizs, „La Houille Blanche"-kiadás, 1948. — 40—66. old., 20 ábra és kép. A szerző a Francia Vízügyi Szövetség (Société Hydrotechnique de France) megbízásából összeállította a hordalékkérdés irodalmát. Ezzel kapcsolatban készült ez az összefoglaló jellegű tanulmány, amelyben ismerteti, hogy a hordalékmozgásra vonatkozó, és ma a vízimérnöki érdeklődés homlokterében álló kérdéseket a tudomány jelenlegi állása szerint mennyire sikerült megoldani, rámutat a nehézségekre ós a tisztázatlan részletekre, és ezzel megjelöli a kutatásban követendő utakat. Magát az ezernél is több címet felölelő bibliográfiát, amelyhez bevezetőül szolgál a tanulmány, a szövetség nem nyomatta ki. így sok helyen sajnálattal nélkülözzük a pontos utalásokat. Mindazonáltal a kutatók neve alapján nem nehéz egy-egy részletnek utánajárni. A tanulmánynak így is nagy érdeme, hogy az elvi kérdések tisztázása mellett szabatos fogalommeghatározásokat ad, és rámutat arra, hogy a különböző kutatók külső és laboratóriumi mérési eredményei, éppen az eltérő fogalommeghatározások és a vizsgálatok különböző külső körülményei miatt, alig hasonlíthatók össze.
