Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - V. Szakirodalom

246 Szakirodalom, állandó, lejjebb azsnban vándorló zátonyok teszik bizonytalanná a hajózást. Bár a középvízi szabályozás is "bélül tűzte ki a hajózóút mélységének megjavítását, nem érték el a kívánt eredményt. A Saale beömlése fölött 55 cm, a Havel-torolc feletti szakaszon 45—80 cm, alatta pedig 80 cm a kisvízszint alatt mért gázlómélység. A szabályozási tervek készítésénél alapvető követelményként azt fogadták el, hogy "a 700 t-s mértékadó elbai uszály a Saale-torok alatti szakaszon mindenkor legalább % terheléssel közlekedhessek'. Ezt a követelményt csupán kisvízi szabályozással nem lehet kielégíteni. Ezért a Saale folyón két, összesen 340 millió m

3 hasznos térfogatú tárolómedence épült (Bleiloch 1934, Hohenwarte 1940). Ezek a kisvízi hozam jelentős szaporítását és a kisvízi mélység 45 cm-rel való növelését teszik lehetővé. A Saaletorok feletti szakasz teljesítőképességének megjavítására Pirna mellett terveztek egy 128 millió m

3 befogadóképességű parti tározómedencét, amelyet árvíz idején szivattyúzással töltöttek volna meg. Ezt a tervet most elvetették, és a problémát egy cseh területen, Berounká-nál építendő völgyzárógát segítségével szeretnék megoldani. Ez azonban csakis nemzetközi tárgyalások eredményeképpen valósulhatna meg. A tervezett kisvízi meder méreteinek meghatározásánál a vízállási adatok helyett а vízhozamadatokból indultak ki. Az Elba medre az utóbbi évtizedekben óvenkint 1—2 cm-t süllyedt, ezért egy bizonyos vízszint helyett az 1929. évi kisvízi hozamnak megfelelő mindenkori vízszintre vonatkoztatják a szabályozási művek magasságát. Ennél a hozamnál a yárható legkisebb gázlómélység a szabályozás következtében a Saaletorok feletti szakaszon (Q

sz

ab = 45—73 m

3/sec) 1,10 m-re emelkedik, alatta pedig a 99 m

3/sec-ról fokozatosan 134- m

3/sec-ra növekedő szabályozási kisvíznek megfelelően 1,25—1,40 m-re. A Saale-völgy tárolóiból kisvíz idején lebocsátható 60 m

3/sec vízmennyiséggel a Saale-torok alatti szakaszon mindenütt 1,70 m-re emelhető a minimális mélység. A Saale-torok feletti szakaszon a szabályozással elérhető 1,10 m-es mélység a tervezett ki-ivízszaporítással 1,40 m-re lenne emelhető. Az Elbán a hajózási idény tartama, az átlag 38 napos téli szünet figyelembevételével, 327 nap. A 700 tonnás uszályok azonban jelenleg csak 205 napon járhatnak teljes terheléssel. A kisvízi szabályozás után a Saale-torok alatt 322 napos teljes uszálykihasználásra számítanak, felette — a pirnai (vagy berounkai) tároló megépítésére is számítva — 302 naposra. A kisvízi szabályozás lényege a vonalozás szükségszerinti megjavításából, a középvízi meder helyenkénti összeszűkítéséből, és a kisvízi medret alakító sarkantyúk építéséből áll. A gyakorlati tapasztalatok és laboratóriumi vizsgálatok alapján igyekeznek eltüntetni a sodorvonal hirtelen átmeneteit és töréseit, továbbá a hosszú egyenes szakaszokat. A hajózás kívánságainak megfelelően a Saale-torok felett 500 m-ben, alatta pedig 1000 m-ben állapították meg a legkisebb kanyarulati sugarat. A szabályozási vízhozam alapján számított mintaszelvény fenékszélessége a szászországi szakaszon 67 és 31 m között változik, és lefelé 198 m-re növekszik. Jellemző a szabályozásra a meder erőteljes összeszűkítése. A szászországi szakaszon a középvízi szabályozás utáni, 80 és 2Ö8 m között ingadozó szélességet a 115 ós 162 m-es határok közé szorítják. A Havel beömlése alatti szakaszon 15—30%-kal csökkentik a szélességet. Mindazokat az építési műveleteket, amelyek a meder szűkítésére és a sodorvonal vezetésének megjavítására szolgálnak, ,,nyers szabályozás"-nak nevezik. Ide tartozik a meglévő sarkantyúk meghosszabbítása vagy megrövidítése, közbenső sarkantyúk, partvédő- és vezetőművek építése, a kimélyülések megszüntetése fenékküszöbökkel és .a kisvízszabályozás érdekében végzett hullámtérrendezés. A kisvízi szabályozás céljának lényeges részét már a „nyers szabályozás"-nak el kell érnie. A még