Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - II. Hock Károly: Nagyobb építések megszervezése

Nagyobb építések gazdaságossága 143 , A gyakorlatban azonban — amint említettem — az eredeti műszaki terv sem változtathatatlan, különösen a tervnek a kivitelt érintő részei nem azok. A legjobb tervezésnél is előfordulhat, hogy pl. egy alapozásnál talajvízszintsüllyesztést vél a tervező legcélszerűbbnek, és a kivitel megtervezésénél, tehát a munkaprogramm elkészítésénél, a munka végrehajtására benyújtott árajánlatok elbírálása után a süllyesztőszekrényes alapozás bizonyul a legalkalmasabbnak. Előfordulhat, hogy a tervező helyesen vasszádfalat tervez, de a kivitelnél a vasszádfal nehéz beszerzése miatt ettől el kell térni, és például vasbeton szádfalat alkalmazni. A munka kivitelének megtervezése alapján tehát sok esetben a terv bizonyos átalakítása válik szükségessé. Valamely nagyobb különleges építés helyes végrehajtásának tehát a következő lépésekben kell történnie: 1. A műszaki terv vizsgálata a kivitel szempontjából. 2. Munkaprogramm készítése. 3. A tervnek a programmhoz való alakítása. 4. A munka előkészítése. 5. Az építés végrehajtása. 6. A tapasztalatok leszűrése. 1. A műszaki terv vizsgálata a kivitel szempontjából A kivitel szempontjából az a műszaki terv helyes, amelynél a tervező már előre figyelembe veszi, hogy tervének a végrehajtásra vonatkozó része esetleg megváltozik. A tervben tehát nem köti le magát túlságosan valamilyen kiviteli megoldás mellett, hanem úgy készíti a tervet, hogy a megvalósítás más módon is lehetséges legyen. Pl. a siófoki vízleeresztő zsilip építése eredetileg talaj vízszíntsüllyesztéssel volt tervezve, és a tervben olyan faszádfal szerepelt, amilyent csak talajvízszintsüllyesztés esetén lehetett volna leverni. 1943-ban, amikor a vízleeresztő zsilip építését a vízerőművel együtt tervezték végrehajtani, a versenytárgyalásra beérkezett ajánlatok alapján valóban a talajvízszintsüllyesztéses alapozás bizonyult valamivel olcsóbbnak. 1946-ban azonban, amikor a vízleeresztő zsilip építését a vízerőműtől függetlenül, külön tervezték, a beérkezett ajánlatok alapján az összes többinél lényegesen olcsóbb süllyesztőszekrényes alapozást fogadták el. Ezért át kellett alakítani a tervet úgy, hogy a süllyesztőszekrényes alapozásnál megépíthetetlen faszádfal elmaradt , és e helyett a süllyesztőszekrényt mélyebbre sülyesztették. Ebben az esetben helyes lett volna tehát a tervezésnél változatok kidolgozásával, vagy egyes munkarészek tervezésének függőben hagyásával más alapozási módok lehetőségére is figyelemmel lenni. Ezen kívül a tervezőnek annyiban kell már a tervezésnél a munka végrehajtására gondolnia, hogy lehetőleg előre tájékozódjék a szóbajöhető anyag és felszerelés jelöl. Sok bajt okoz az, ha a tervező nem veszi figyelembe az esetleg már az építés helyén levő vasak méreteit, vagy a felszerelés teljesítőképességét. A siófoki vízleerésztő zsilip építésénél előfordult, hogy a süllyesztőszekrény, illetve a felmenő falak vasalása úgy volt elhelyezve, ós olyan sűrű volt, hogy a vasszerelő munkás magát valósággal ketrecbe zárta. A kivitelre gondoló tervezésnek nagyon szép példája volt, amikor a siófoki zsilip építésénél a tervező az alaplemez keresztvasait nem egyenletesen helyezte el, hanem úgy csoportosította őket, hogy egy csomó egymás közelében elhelyezett keresztvas után kb. 1 méteres keresztvas nélküli szakasz következett. A keresztvasaknak ilyen nyalábokban való elhelyezése rendkívül megkönnyítette a szerelés végrehajtását, és a betonozáshoz szükséges állványok elhelyezését. Nem okozott nehézséget így a szakaszok-