Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)
1-2. szám - V. Szakirodalom
Koch — M uszkalay : Párizs közmiivei 129 A balparti városrészek főgyűjtői hét helyen bujtatóval keresztezik a Szajnát úgy, hogy végeredményben az egész város szennyvize egyetlen pontban, a clichy-i átemelőtelepen fut ösgze. E tekintetben Párizs helyzete lényegesen egyszerűbb, mint Budapesté. A Szajnavölgy topográfiája folytán a szennyvizek elvezetése csaknem teljes mértékben gravitációsan volt megoldható. A nagyobb méretű csatornák esése 0,2 —0,8°/ 0 0, a kisebbeké legfeljebb 3%. Ennél nagyobb esésű szakaszokon 15 cm-es lépcsőket iktatnak a csatornákba. Állandó szivattyúzásra csak néhány kisebb, mélyfekvésű terület víztelenítése céljából, összesen 5 ponton van szükség. A Szajna árvizei idején 6 ideiglenes átemelőtelep lép működésbe, — ez a megoldás teljesen hasonló a budapestihez. Nagy csapadékok idején közvetlenül a Szajnába torkolló esővízkiömlők tehermentesítik a hálózatot. A 20 m széles, vagy ennél szélesebb utcákban mindkét járda alatt külön közcsatorna fut, és minden esetben a járdán van az ellenőrző aknák lejárója. A házi csatlakozó csatornákat az épület homlokzatától a közcsatornáig menő járható folyosóban helyezik el (4. ábra), ezekben van a vízvezeték, távbeszélő, stb. bekötése is. A csatlakozások a felszíni házszámozással egyező zománcozott számtáblákkal vannak megjelölve úgy, hogy a fenntartó személyzet a földalatt könnyen tájékozódhat. A csatornahálózatban sehol sincsenek vak végződések. Ez, és az utcai víznyelők bűzelzáró nélküli megoldása (3. ábra) biztosítja a tökéletes szellőzést. A vizsgálatok arra vezettek, hogy a hőmérséklet- és légnyomáskülönbségek következtében a kellő légcsere mindig megvan, mivel a keletkező ammóniák és széndioxid fajsúlykülönbsége kiegyenlíti egymást és csak a külső levegő változása hozza létre a mozgást. A csatornák egész éven egyenletes hőmérsékletű és nyirkos levegője nem kedvező a baktériumok fejlődésére, míg a gombaspóráknak kedvezőbb életfeltételt nyújt. A csatornahálózat levegője semmivel sem rosszabb, mint az utcáké. A Sebastopol-körút főgyűjtőjének levegőjében m 3-enkint átlag 3615 baktériumot és 3405 spórát mértek, ugyanakkor a St. Gervais-tér levegőjében 7570 a baktériumok és 2090 a spórák átlagos száma. A hálózat tisztogatását egyrészt az alkalmas helyeken beépített homokfogók könnyítik meg, amelyekből villamos vagy pneumatikus üzemű markolókkal emelik illetőleg szívják ki, és kocsikba ürítik az iszapot, másrészt a magasfekvésű pontokon elhelyezett Szajnavízzel táplált önműködő ürítésű öblítőaknák biztosítják. A csatornák fenekén leülepedő iszapot zsiliptáblás hajókkal, illetőleg kocsikkal lazítják fel. A szelvény alakjához simuló tábla kb. 50 cm duzzasztást okoz, amely a jármű mozgatásán kívül hidraulikus öblítést is biztosít. A hajók 200 — 600 m 3-es, a kocsik 10 — 50 m 3-es iszaptömeget mozgatnak maguk előtt. Újabban olyan kocsikat szerkesztettek, amelyeken a Zsiliptáblát gömbalakú test helyettesíti. A megoldás kedvezőnek bizonyult, további tökéletesítése kismintakísérletek alapján folyik. A Szajna alatti bújtatok körszelvényét ugyancsak gömbalakú úszókkal tisztítják. A csatornák tisztogatása 985 állandó alkalmazottat foglalkoztat. A hálózat egy-egy részében mindig ugyanaz a munkáscsoport dolgozik, és így a csoportvezető felelőssé tehető a munkáért. A kis9
