Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - V. Mantuanó József: Az 1947. évi árvíz tapasztalatai a Sió, a Sárvíz és a Kapos völgyében

76 Mantua.no József Ez 46 m

3/sec-mal kevesebb, mint a Simontornyánál mért 202 m

3/sec. Kérdés, hogy ez a 46 m

3/sec víz honnan került a Sióba, miután Simontornya és Mezőkomárom között nincs jelentős mellékvíz. Egyetlen magyarázat csak az lehet, hogy az igari berekbe kiömlött és ott tározott víz ömlött vissza az apadás folyamán a töltésszakadások mentén az anyamederbe. A kérdés vizsgálatának a jelentőségét abban látom, hogy az 1940. évben a tavaszi árvíz alkalmával mért szélső érték 606 cm-es vízállásnál csak 131,3 m

3/sec, közelítőleg annyi volt, mint ha az 1947. évi megfigyelés szerint a Sió és Kapós vízhozamát összeadjuk: a pincehelyi és mezőkomáromi vízállás alapján 156 m

3/sec. Az árvíz apadása idején végzett sorozatmérésből szerkesztett víztömeggörbéből extrapolálva a 664 cm-es tetőző vízállásnak 265 m

3/sec vízhozam felelne meg. Az 1940. évi tavaszi árvíz max. hozamát viszont annakidején 681 cm-es vízállás mellett csak 190 m

3/sec-re becsültük. A becslés alapja a 3 mérési pontra szerkesztett simontornyai víztömeggörbe, valamint a Kapós és a Sió felső szakaszáról jövő vízhozam egybevetése volt. Ezek a régebbi mérések a következők voltak: Sorszám A mérés napja Vízállás cm Vizállásváltczás mm/óra Vízhozam m'/sec 1. 1937. ápr. 6 411 - 8 66,1 2. 1940. máre. 16 606 + 15 131,3 3. nov. 18 504 0 84,4 Az 1940. évi szélsőérték becslése látszólag nem volt helyes. Az 1947. évi 664 cm-hez tartozó 265 m

3/sec vízhozam inkább látszik valószínűnek, mivel a közvetlenül az árvíz levonulása után mért sorozat alapján szerkesztett görbén végzett extrapolálás megbízhatóbb, mint a csupán három, és eléggé különböző időpontban végzett mérés alapján extrapolált érték. Mégis, nézetem szerint az 1940. évi érték valószínűsíthető, ha közelebbről megvizsgáljuk a mérés körülményeit. Az 1947. évi méréseket a 49,850 és 50,450 km szelvényekben márc. 9-én történt balparti gátszakadás után végezték. A szakadások 2,3, ille ve 3 km-rel voltak a mérési szelvény alatt és ott becslések szerint 50 m

3/sec körüli vízmennyiség ömölhetett ki a Sió medréből az ártérbe, ami 50 cm vízszintcsökkenést okozott. Ez az érték a víztömeggörbéből és a simontornyai és pálfai vízmérce leolvasásának különbségeiből is kitűnik (16. táblázat). A szakadásig nincs a két vízmérce vízállása között lényeges különbség, attól kezdve azonban állandóan 50 cm körüli eltérés mutatkozik. A Sión a vízmércék 0-pontja mindenütt az elméleti fenékszinten van. A két mérce között az elméleti esésben nincs törés. Az 50 cm vízszintkülönbség 3 km távolságon a kilcméterenkint 10 cm elméleti esést 16 cm-rel növelte, vagyis az esés 10 cm-ről 26 cm-re növekedett meg, amellyel az átmenetileg megnövekedett vízemésztés már jól magyarázható. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szakadástól fölfelé 4,8 km-re az igari berek (1400 kat. hold) a vízemésztéshez bőséges tartalékmedenceként szerepelt. A Ï5. táblázat 1 — 6. sorszámú mérései tehát helyi okokból igen nagy vízmennyiséget adtak. Az 1940. évi víztömegméréshez még meg kell jegyeznem, hogy olyan időből származik, amikor gátszakadás még nem volt a Sión. Az csak 3 nappal később következett be 683 cm-es vízállásnál.