Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - V. Mantuanó József: Az 1947. évi árvíz tapasztalatai a Sió, a Sárvíz és a Kapos völgyében

A Sió, Sárvíz és Kapos árvize, 65 alatt a Jancsár-csatorna déli oldalán nyúlgát épült ki, amely a város déli oldalán lévő utcákat védte az elöntéstől. Március 6-án nagyobb felmelegedés következett be. Reggel 6 órakor Bodajkról a móri völgyből, 11 órakor Fehérvárcsurgóról a Gajáról jelentenek újabb áradást. Délután 1 órakor elérte az ár Mohát és elöntötte a vasútállomásra vezető utat, délután 4 órakor pedig Fehérvár északi határába érkezett. A február 22-től március 6-ig terjedő időszak változó olvadása szerencsésen befolyásolta a Gaja jég viszony ait. Mert az első olvadás még a várostól a Nádor-csatornáig teljes jégpáncélt talált, a második nagy árhullámig a jégpáncél megemelődött és a hullámzó vízjárás kisöpörte. Nem volt ilyen szerencsés a helyzet a Nádor-csatorna (Sárvíz) balpartján Aba és Sárkeresztúr között betorkolló Dinnyés-Kajtori csatornán. A jég a kisesésű csatornáról nem tudott elmenni. Megemelkedett és a víz elöntéssel fenyegette Sárkeresztúr községet. Az elöljáróság az árvédekezéshez az olvadás megindulásakor, március fi-án, kért segítséget. Az áradás a Nádor-csatorna mentén állandóan növekedett, amíg a március 9-i újabb fagy lefogta a vizet. Sajnos, ugyanakkor havazás indult meg és Fehérvárt ismét 5 cm hó borította. Március 12-én az idő megenyhült, a hőmérséklet a fagypont fölé emelkedett, aminek újabb áradás lett a következménye. Szerencsére másnap reggel ismét — 2 C° a hőmérséklet. A Sárvíz északi szakaszáról, Ősiről, apadást jelentenek. Az alsó, kisebb esésű szakaszokon, főleg Csór, Nádasladány határában, a lezúdult víz mindenütt kilépett a medréből és jóformán félkilométeres hosszakban mosta el a töltéseket. Március 20-án a Sárvíz északfejérmegyei szakaszán megkezdődik a lassú apadás. Székesfehérváron összesen két ház került egy-két óráig vízbe. Az 1940. évi árvízzel szemben a város szerencsésen megúszta a nagyvizet. Ez azonban csupán az időjárás kedvező alakulásának volt köszönhető. A Sió-völgy. A február közepén megindult olvadás a Sión is éreztette hatását: a vízállás két nap alatt csaknem 2 m-rel emelkedett, azonban így is jóval alattamaradt az eddig észlelt nagyvíznek. Igen kedvező volt a helyzet abból a szempontból, hogy a Duna vízállása alacsony lévén, a Sió alsó szakaszán nem volt vísszaduzzadás. Jellemző volt ennél az áradásnál, hogy az alsó szakaszon egy nappal korábban jelentkezett a tetőzés, mint a felső szakaszon. Ennek az az oka, hogy a jobbparti mellékvizek (Völgységi, Donát-patak) egyidőben áradtak meg és vízgyűjtőjükön az időjárási viszonyok a Kapos-csatorna vízgyűjtőjének időjárási helyzetével teljesen megegyeztek. Az előnyomuló olvadás később érte el a Sió felső vízvidékét, így ott az olvadásból származó áradás egy nappal később jelentkezett. A Duna ekkor még erősen be volt fagyva, s állandóan fenyegetett a veszély, hogy a Siótorok eltorlaszolódik és kiszámíthatatlan vízjárás keletkezik. A második árhullám február 25-ike körül jelentkezett. Némileg megismétlődtek az első árhullám levonulási jelenségei. Ismét előbb jelentkezett a nagyvíz a legalsó szakaszon, mint a felsőn, illetve csaknem egyidőben. Ez az áradás azonban már komoly nagyvizet okozott, úgyhogy a Nádorcsatorna-ártér felé meg kellett kezdeni a védekezést. Simontornyá.ól kezdve a Sió Szekszárdig a Nádor-csatorna ártér jobboldali övcsatornájaként szerepel és ezért a Sió balpartján árvédelmi töltés épült. A töltés jelentőségét emeli még az, hogy a Duna Kölesdig visszajátszik. Ebben az időben a Duna vízállása alacsony volt, egyedüli veszélyt a torkolati jégdugulás már említett lehetősége jelentett. A Sió felső szakaszán, ahol jelentős mellékvizek nincsenek, mégis számottevő vizek érkeztek le a mellékvölgyekből. A Sió a Balaton felől teljesen el volt 5