Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
1-2. szám - IV. Károlyi Zoltán: A hordalékmozgató erő meghatározása természetes vízfolyásoknál
A hordalékmozgató erő meghatározása 33 II. KURZMANN mérései. Az előadottak alapján világos, hogy az egész keresztszelvényre ható elragadó erő meghatározása nem elegendő a hordalékmozgás és a hordalékmozgató erő egyértelmű megállapítására. Annak a kérdésnek az eldöntése szempontjából, hogy a hordalékmozgásra vonatkozó képletekből milyen mértékben lehet következtetni a valóságos hordalékhozamra, rendkívül értékesek azok a mérések és tanulmányok, amelyeket KURZMANN végzett 3 az Alpokban eredő Tiroler Ache bajor szakaszán. Ez a hegyi folyó, amelynek hozama 7 és 700 m 3/sec között ingadozik, a Chiemsee-be torkollik, a tóban lerakja hordalékát és megtisztul. A szerző célja az volt, hogy a tóban lévő hordalékkúp időszakonkinti felmérése segítségével megállapítsa az illető időszakok alatt szállított összes hordalékmennyiséget és a folyó vízjárási adatai alapján kiszámítsa a hordalék szállítási tényezőt. A hordalékkúp felmérését olyan időpontokban végezte, hogy három különböző hosszúságú időszak lerakott hordaléktömegét kaphassa meg. Az időszakok tartama 245, 426 és 1096 nap volt; a mérések tehát 4 évet és 10 hónapot vettek igénybe. A folyó vízhozamát a torkolat felett 3,7 km-re választott mérési szelvényben rendszeresen mérte, az esést megállapította, a vízállások pontos megfigyelése pedig rajzolómércén történt. Ezen kívül az S és S 0 elragadó erők megállapíthatása céljából egy kis hordalékfogó készülék segítségével 6 esetben közvetlenül is megmérte a görgetett hordalék mennyiségét. (Az utóbbi mérésekről Kurzmann rögtön megállapítja, hogy a berendezés tökéletlen volta miatt sok bizonytalanságot rejtenek magukban). Az S 0 kritikus elragadóerő értékét hozzávetőleg 1,13 kg/m 2-ben állapította meg. Ismerte tehát az egyes időszakok vízállás-tartóssági görbéjét, továbbá a vízmennyiségeket, vízsebességeket és esést a vízállások függvényében. Ezenkívül ismerte a kritikus elragadó erőt és a hozzátartozó vízállást, vízmélységet, víztömeget stb. is. Ismerte végül a hordalékkúp felmérése alapján az egyes időszakok alatt szállított összes hordalék mennyiségét. Ezeknek az adatoknak az alapján sorra vette a legfontosabb szóba jöhető képleteket és kereste azt az együtthatót, amelynek felhasználásával felállított képlet mindhárom időszakra helyesen megadja az ismert hordalékmennyiséget. Az általa megvizsgált számos képletből csak a legfontosabbakat ismertetem. A du Boys-féle hordalékszállítási képletből G = ifS (S — S 0) (4. kiszámítja a t 2' G = if>?S ( S - S 0) J T to összegezést, ahol T a vizsgált időszak, jT az egyes t vízállások időtartama napokban, amely a vízállások gyakorisági görbéjéből olvasható ki. (A mérce nullpontja itt úgy van választva, hogy t egyben vízmélységet is jelent es tQ az я határmélység, amelynél a hordalékmozgás megindul). Ebből a xl> hordalékszállítási tényező értékét kiszámítva arra az eredményre jut, hogy bár a három időszakra kapott '/' értékek aránylag kevéssé különböznek egymástól (maximumban 5,2%), a közvetlen hordalékfogásokból kiszámított 4' értékek 5—6-szor kisebbek náluk és ugyancsak nagyok az eltérések a SCHOKLITSCH által kísérletileg megállapított '/' értékhez képest is. Mindebből arra a következtetésre jut, hogy a 4. képletet nem lehet alkalmazni, 3 KURZMANN SIEGFRIED DR.: Beobachtungen über Geschiebeführung. München, 1919. 3
