Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
1-2. szám - IV. Károlyi Zoltán: A hordalékmozgató erő meghatározása természetes vízfolyásoknál
A hordalék-mozgató erő meghatározása 41 DU BOYS törvénye, melyet a hordalékmozgás alaptörvényének neveznek, eredeti alakjában így szól: S= ytJ = 1000 tJ (1.) ahol y a víz fajsúlya, t a víz mélysége és J a viszonylagos vízszínesés. S az az erő, amely a víz súrlódásának hatására a meder egységnyi területére a fenék síkjában hat, tehát vízszintes irányban a medret mintegy eltolni törekszik. Ennek az erőnek franciául „force (Г entraînement," németül „Schleppkraft" a neve, magyarul helytelenül hordalékmozgató erőnek nevezik. Szerény véleményem szerint megfelelőbb az „elragadó erő" kifejezés (BOGDÁNFY is így nevezi). A hordalékmozgató erő ugyanis ennek az elragadó erőnek csak egy része; másik része a különböző mederellenállások leküzdésére használódik fel. A későbbiekben látni fogjuk ennek a megkülönböztetésnek a jelentőségét. A du Boys-törvény, ez a rendkívül egyszerű és könnyen kezelhető formula, a laboratóriumi eredmények feldolgozásának nagyon hasznos eszköze lett és azért terjedt el általánosan. Mihelyt azonban megindult a természetes medrek hordalékviszonyainak tüzetesebb megfigyelése, kiderült, hogy a görgetett hordalék mennyiségéből következtetve a hordalékmozgató erö nem lehet arányos a vízmélységgel. Ugyanis nem mindig igaz, hogy a t 0 kritikus vízmélységnél sekélyebb helyeken nincs semmi hordalékmozgás, és az sem mindig igaz, hogy a legnagyobb vízmélység helyén mozog a legtöbb hordalék. Folyóknál — kivéve az egészen magas vízállásokat — általában a medernek csak egy bizonyos részén vonul hordalék, és ez a mozgó sáv nem mindig esik egybe a legnagyobb mélységekkel. Ez a megfigyelés az, ami a leginkább megnehezíti az elméleti képletek gyakorlati alkalmazását. BOGARDI JÁNOS ,,Hordalékmérési kísérletek a Felső-Dunán" című tanulmányában 1 grafikusan kimutatta, hogy egy keresztszelvényen belül a különböző képletek segítségével kiszámított elragadó erő és a valóságban észlelt hordalékmennyiség között még a legtávolabbi összefüggés sem mutatható ki. A Dunán Oroszvárnál végzett egyik hordalékmennyiségmérés alkalmával közepes vízállásnál mindössze 30—35 m-es sávban találtam mozgást, de ezen a kis szélességen olyan élénk volt a hordalék mozgása, hogy a fogókészülékben igen nagy számban találtuk az ott előforduló legnagyobb kavicsszemeket, sőt a fogó tetején is voltak felakadva elég nagy kavicsok. Ez arra mutat, hogy a hordalék ugrásszerű mozgást végez. A legerősebb mozgás helyétől 10 m-re viszont teljes nyugalmat észleltem, pedig a vízmélység mindkét helyen majdnem egyenlő volt. Hasonló jelenséget ismételten volt alkalmam megfigyelni. Nézzünk egy kissé a mélyére ennek a kérdésnek. Vájjon azt a következtetést kell-e mindebből levonnunk, hogy a du Boys-törvény és a belőle származtatott többi képlet természetes vízfolyásokra nem használható? Kétségtelen, hogy a természetes vízfolyásokon szerzett tapasztalat arra a következtetésre csábít, hogy a du Boys-törvény érvényességét kétségbevonjuk. Mégis óvatosságra int az a tény, hogy a laboratóriumi kísérletek általában beigazolták a du Boys-törvény helyességét. (Figyelemre méltó ENGELS és LEINER e tárgyról folytatott vitája. 2) Nézzük, hogy ez a képlet, amelynek levezetése mennyiségtanilag kifogástalan és több 1 Vízügyi Közlemények, 1939. évi 1. szám. 2 Zentralblatt der Bavvirwaltung , Berlin, 1912. évi. és Zeitschrift für Bauwesen, Berlin, 1912. évf.: Versuche über Reibungsvnderstand zwischen strömenden Wasser und Bettsohle.
