Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

3-4. szám - VII. Víziügyek a dunai államokban

284 Viziügyek a dunai államokban viszonyok tisztázására nagyszabású modellkísérleteket terveznek, amelyekkel kapcsolatban a szakkörök mozgalmat indítottak a vízügyi szolgálat bécsi vízépítési laboratóriumának bővítése és korszerűsítése érdekében. A vízkárok elleni védekezés terén egyrészt a mederszabályozási munkák 1939-től 1946-ig tartó teljes szünetelése, másrészt a legutóbbi évek árvizeinek rombolásai miatt nagyon súlyos a helyzet. A munkaeszközökben, építőanyagokban, szakmunkásokban és munkavezetőkben mutatkozó égető hiány csak lassan enyhül. Lényeges változást a vízimunkálatok állami támogatásáról intézkedő 1947. december 18-i törvénytől várnak, amely 14 nagyobb folyó állami kezelésbe vételét rendelte el, továbbá 60%-ig terjedő államsegélyt engedélyez a többi meder jókarbahelyezési munkáira, és — bizonyos esetekben — a fenntartási munkák támogatását is lehetővé teszi. A háború végén az osztrák Duna medre éppúgy tele volt hajózási akadályokkal, mint a magyar szakaszé. 200-nál több hajóroncs feküdt a mederben és a Stein alatti szakasz valamennyi hídja — a bécsi „Vörös hadsereg-hídja" (a volt Reichsbrücke) kivételével — fel volt robbantva. Az úszóműtárgyak és felszerelés nélkül maradt folyammérnöki szolgálat 1948-ig legfőképpen háborús veszteségeinek pótlásával és roncseltávolítással volt elfoglalva. A szabályozási munkák közül az asehaehi Kachletben végzett 200 m

3-nyi sziklaeltávolítás (654 sziklagörgeteg) érdemel említést. A Struden hajózási viszonyainak megjavulása a már említett Ybbs —Persenbeug-i vízlépcső kiépítésétől függ. Az utóbbi 1941-ben elkezdett alapozási munkái azonban 1944 óta szünetelnek, mert a viszonylag nagy befektetést igénylő (1 milliárd silling) erőmű háttérbe szorult az olcsóbb hegyvidéki lehetőségekkel szemben. A dunai víziúttal kapcsolatban a linzi és a bécsi kikötő fejlesztési tervei,

1 továbbá a csehszlovák víziút-tervek révén a Duna— Odera csatornához való csatlakozás megoldása vált erősen időszerűvé. Mindezek a kérdések, a Duna vízierejének kihasználásával együtt, egységes keretterv felállítását sürgetik. Ausztria községeinek csak mintegy 40%-ában van központi vízmű. (Különösen rosszul áll e tekintetben Burgenland, ahol az arányszám 6%, míg a hegyvidék hasonlíthatatlanul kedvezőbb technikai lehetőségeit tükrözi a vorarlbergi 83%.) A vízműépítési tevékenység csak 1946-ban indult meg (66 helyen), míg a rákövetkező években 75, ill. 114 helyen folyt vízvezetéképítés. A munkálatok előrehaladását súlyosan érinti az anyag-, különösen a csőhiány, de a szükségletekhez mért fedezet sem áll rendelkezésre. A szennyvízkérdések egyetlen községben sincsenek megoldva és e tekintetben alig van fejlődés. 1946-ban egyetlen egy, 1947- és 1948-ban 7, ill. 14 csatornázási mű volt munkában. Vízjogi vonatkozásban a vízikönyvek vezetésének 1948 novemberében történt újrarendezése, továbbá a vízgazdálkodási keretrendeletek kiadása érdemelnek említést. Az utóbbiak egy-egy folyószakasz, vagy terület vízhasználatait korlátozzák valamely magasabbrendű érdekből (védőterületek kijelölése, egységes vízerőhasznosítás). Az államháztartás vízügyi kiadásai a következőkép alakultak: 1948 1949 millió silling Vízmosások megkötésére (1) Folyó- és patakrendezésekre, partbiztosításokra (a Duna, Morva és a határfolyók kivételével (1) A Duna, Morva ós a határfolyók folyammérnöki munkáira (2) ... A dunai árvízvédelemre és vízrajzi szolgálatra (2) Lecsapolási, belvízrendezési és öntözési munkákra (1) Ivóvízellátásra és csatornázásra (2) Hajózás (3) Vízrajzi szolgálatra és vízgazdálkodási tanulmányokra (1, 4) .... 13,99 25,00 13,35 1,30 12,50 0,95 5,04 0,84 21,43 43,50 20,71 1,60 17,20 8,00 5,22 1,15 Összesen 72,97 118,81 1 V. ö.: A bécsi kikötő fejlesztésének tervei. Ism.: Tory Kálmán. Vízügyi KözleméI yek, 1948/2. szám, 220. old.