Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
3-4. szám - V. Sikó Attila: Altalajvízáramlás szádfal körül
244 Sikó Attila Ezt behelyettesítve a (23/a)-ba és a (23/6)-be, ugyanazt az eredményt kapjuk, ami Dachler idézett művében áll, azaz: I/M -l-l 1») V — — V Ezekután megnyugtathatjuk magunkat, hogy az az ellentét, amely a (23 /а) és a (23fb) egyenletek felületes vizsgálata után fennáll, csak látszólagos. * * * Alkalmazzuk végül a kapott eredményeket egy példán! Mindenekelőtt tudnunk kell, hogyan vigyük át a potenciálelmélettel kapott eredményeket a talajvízáramlásra. Az elméleti esetben a potenciálkülönbség тт volt. Ezt kell tehát egységnek venni és a talaj vízáramlásnál fennálló H vízszintkülönbséget (nyomást) ezzel osztani kell, továbbá a Darcy-féle v = kJ képlet értelmében a vízáteresztőképességi tényezővel szorozni kell, tehát 23/a és b alapján: HL' > «„> я-ay m Cos и — t H dv к H t v 0=-k- .— = . —— — (25/6) тт oy m — Cos и — t A példa, amelyre az áramkép is vonatkozik, a következő: Valamely szádfal 20 m hosszú pallói a = 9,5 m mélyen nyúlnak a terepszint alá, a terepben m = 5,0 m-es lépcső van, a vízmélység a terep felett 10,0 m, tehát a vízszintkülönbség II = = 10 m. A 7/c" szerint ^ = 0,9 m 5 Most már kiszámíthatjuk a 7/c' egyenletből: tg \У — & = 0,9 тт próbálgatással a Qértékét s ekkor a jelen esetben t = cos & = 0,2336. A vízáteresztőképesség tényező legyen к = 6 . 10 — 5 m/sec = 216 l/m 2 . óra. A 10. képletek szerint kiszámíthatjuk az у = 0 térszínvonal egyes pontjaiban, 12 3 éspedig rendre az и = 0, — ж, — тт, — тт értékeknek megfelelő 0, 3,37, 7,12, 11,90, 8 8 8 18,19 m abszcisszájú pontokban a sebességeket, azaz a velük arányos mennyiségeket: 0,81, 0,76, 0,64, 0,50, 0,36 (lásd 5. ábra), továbbá az y = m fenékvonal egyes pontjaiban, éspedig a fentírt и értékeknek megfelelő 0,. 2,12, 4,67, 8,15, 13,19 m abszcisszájú pontokban a sebességeket, azaz a velük arányos — 1,30, — 1,18, — 0,65, — 0,44 mennyiségeket. A negatív jel azt jelenti, hogy az áramlás a negatív «/-tengely iráiwában történik. Az így felrakott mennyiségek végpontjait összekötve, olyan két zárt idomot kapunk, amelyet lent az y = 0, azaz y = m egyenes, kétoldalt a két szélső ordináta, fent az összekötő sokszögvonal határol (lásd 5. ábra). A sokszögvonalak tulajdonképpen folytonos görbevonalak. A két idom területének egyenlőnek kell lennie, mert az első a beáramló, a második a kiáramló (az alapgödörbe beszivárgó) vízmennyiséggel arányos, a két vízmennyiségnek pedig a kontinuitás fennforgása miatt egyenlőnek kell lennie. Az adott esetben az első terület 10,72, a második 10,78, középértékük 10,75.
