Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

3-4. szám - IV. Csehily Géza: Az öntözések szervezete a Szovjetunióban

230 Csehily Géza A kolhozok vízfelhasználási tervét az intézőségnek való benyújtás előtt az illetékes körzeti hatóság hagyja jóvá, míg az öntözőrendszer intézősége által összeállított tervet az illetékes köztársaság hatósága. Országos jelentőségű tervek ügyében a Szovjetúnió földművelésügyi minisztériuma illetékes. A jóváhagyott tervet teljes terjedelemben végre kell hajtani. Természetesen a megvalósításnál figyelembe kell venni az időjárás alakulását és ezért az öntözési idényben a kolhoz vezetősége a 10 napra terjedő öntözések megfelelő vízszükségletét, az öntözés megkezdése előtt 2 nappal, a rendszer intézőségének bejelenteni köteles. Az elvégzett öntözésekről 10 naponkint jelentés küldendő az intézőségnek, és ebben fel kell tüntetni a teljesítés százalékát is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tervszerű vízhasznosítás az öntözőrendszer hatásfokát 30—50%-kal növelheti, megszüntetheti a talajvíz káros felemelkedését és megelőzi az esetleges elmoesarasodást vagy az elszikesedést. A vízpazarlások megakadályozásának fontos eszköze lett az öntözővízért fizetendő vízdíj bevezetése. 1949. év tavaszától az állami öntözőrendszer által kiszolgáltatott vízért köbméterenkint 0,75 kopeket kell fizetni. Ha a fogyasztó mulasztása miatt a vízfogyasztás az előirányzottnál több, a fenti díj háromszorosát kell fizetni. A vízdíjból befolyó összeget az öntözőrendszer fenntartására használják fel, de a kolhoztagok továbbra is kötelesek díjtalanul résztvenni az elrendelt tisztogatási munkálatokban. A kolhozon belüli tervszerű vízhasznosítás érdekes példáját közli Fedorenko a krasznopartizáni körzet (Szaratovi terület) Komszomol-kolhozára vonatkozólag. Itt az öntözővíz gravitációs úton jut a 10,5 millió m

3-es tározóból a kolhoz 885 ha kiterjedésű öntözhető területére. 1947-ig az öntözött terület 200—250 ha volt, mely a következő évben 520—545 ha-ra emelkedett. A tervszerű vízgazdálkodás lehetővé tette a vízszükségletnek a kalászosoknál a régebbi 1200—1500 m

3/ha-ról 800—900 m

3/ha-ra való csökkentését, míg a hektáronkinti terméshozam a tavaszi búzánál a korábbi 5,2 q-ról 18 q-ra emelkedett. Bármilyen tökéletes is a vízhasznosítási terv és a gazdálkodás szervezeti formája, a siker a végrehajtószerveken múlik. A kolhozban a vízhasznosítás megszervezése terén döntő szerepük van az öntözőfelelősöknek. Kiképzésükre minden kerületi központban tanfolyamokat rendeznek, és ezeken nemcsak a hasznos vízfelhasználás módszereit ismertetik, hanem az öntözővíznek a helyes mennyiségi ellenőrzését és leszámolási módozatait is. Az öntözőfelelősök a vízépítési alapismereteken kívül elsajátítják a szükséges mezőgazdasági ismereteket, a vetésforgók elméletét és alkalmazását, valamint a helyes munkaszervezést. A mezőgazdasági termelési felelősök kiképzésében viszont helyet kapnak az öntözéses gazdálkodás műszaki kérdései is, és ezzel megszűnik az a káros helyzet, amelyet a mezőgazdasági és öntözési célkitűzések összehangoltságának hiánya okozott. IRODALOM: 1. Kosztyakov, A. N. : Osznovi melioraciji (A talajjavítás alapjai). Moszkva, 1938. 2. Saumjan, V. A. : Naucsnije osznovi orosenij i oroszitelynihszooruzsenij (Az öntözés tudományos alapelvei és az öntözések műtárgyai). Moszkva, 1948. 3. Vvegyenije gyenyezsnoj oplati za vodu v orosajemih rajonaeh. (Vízdíj beveze-. tése az öntözéseknél.) Gidrotechnika i Melioracija, 1949 — 2. szám, Moszkva. 4. Fedorenko, I. F. : Vnutrikolhoznij plan vodopolyzovanija v uszlovijali travopolynoj szisztyemi zemlegyelija. (A kolhozon belüli vízfelhasználási terv a füvesforgók rendszerében.) — Gidrotechnika i Melioracja, 1949 — 4. szám, Moszkva.