Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

3-4. szám - II. Sikó Attila: Az árvédelmi gátak keresztmetszeti méreteiről

Árvédelmi gátak szelvénye ] 91 2 — 6. ábra. A szivárgási görbe alakulása néhány dunai (2 — 4) és tiszai (5 — 6) gátszelvényben. Mivel, mint láttuk, a szivárgási görbének fontos szerepe van, egy-két szóval röviden foglalkoznunk kell vele. Az első kérdés, ami itt felmerül: mily mértékben általánosítható Schaffernak görbéje, amelyet ő laza homogén homokszemcsékből vízátnemeresztő alapon épült töltéstestre kapott stacionárius vízmozgás esetén? Schaffernak szerint az általa felvett eset szélső eset a biztonság javára. Azóta a kísérletek igazolták azt, hogy ha a töltés áteresztő talajon épül, a szivárgási görbe lejjebb süllyed (Schmied, Pavlovszky). Egyébiránt a szivárgási görbével számos kutató foglalkozott (L. Casagrande, Dachler, de Vos, Pavlovszky, Gilboy). Eltérések vannak, ezek azonban általában nem nagyok. L. Casagrande kísérletsorozatot végzett a kilépési magasság meghatározására, és erre képletet is adott, amely hasonló felépítésű, mint a Schaffernak-féle, csak a tangens helyett sinus szerepel benne z

a = m sin a — — \ (m sin a)

2 — z

e

2, ahol az m állandó értéke próbálgatással határozható meg (Gilboy egy igen bonyolult implicit összefüggést vezetett le rá). L. Casagrande