Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

3-4. szám - II. Sikó Attila: Az árvédelmi gátak keresztmetszeti méreteiről

I \ AZ ÁRVÉDELMI GÁTAK KERESZTMETSZETI MÉRETEIRŐL Irta: SIKÓ ATTILA E. T. O. 627.514 Mind a földből való duzzasztó- és völgyzárógátak, mind az árvédelmi gátak (töltések) lényegében ugyanazt a feladatot teljesítik, habár különböző mértékben: meggátolják a víz szétterülését. Ha valamely többé-kevésbbé vízáteresztő földgát vizet tart, a következő fizikai folyamat megy végbe testében: Bizonyos idő múlva a gátnak a vízszint alá eső része átnedvesedik, majd a száraz felé eső oldalon a térszinttől számított bizonyos magasságig a víz kezd szivárogni a rézsűből: azaz a töltés alsó részében lassan áramlik a víz a száraz felé. Azt a teret, amelyben az áramlás történik a töltésben, a kísérletek és megfigyelések szerint felülről egy a vízszintből kiinduló görbe felület határolja, amely a szárazfelőli rézsűbe fut érintőlegesen bele a térszint feletti u. n. kilépési magasságban. Keresztmetszetben vizsgálva a dolgot, egy görbe vonal határolja felülről a mozgásban lévő vizet, amely a vízszintből indul ki és a szárazföldi rézsűt egy pontban érinti. Ezt a vonalat szokták szivárgási görbének nevezni. A töltés testében ez alatt a vonal alatt a föld mozgó vízzel teljesen telítve van, az összes pórusok tele vannak vízzel és minden pontban bizonyos hidraulikai nyomás uralkodik, amely nagyobb mint az atmoszférikus, és a szivárgási görbe felé csökken, a görbe pontjaiban éppen egyenlő vele. A töltéstestnek a szivárgási görbe fölött lévő részében is van víz. Bizonyos magasságig a pórusok itt is tele vannak-vízzel, és ez a víz is mozoghat, mindazonáltal itt a nyomás minden pontban kisebb mint az atmoszférikus: a víz, mint kapilláris víz van jelen. A kapilláris vízréteg vastagsága a talaj szemcsenagyságától függ, lehet néhány deciméter vagy néhány méter. A kapilláris vízréteg felső határa teljesen olyan alakú, mint a nyomás alatt mozgó vízréteget határoló szivárgási görbe és vele párhuzamos. Végül a kapilláris réteg fölött is lehet víz a töltés testében (pl. felülről beszivárgó vagy a talajszemcséket körülvevő tapadó víz, stb.), ezzel azonban most nem foglalkozunk. A nyomás alatt álló és a kapilláris vízréteg között természetesen nincs valóságos választófelület (de Vos), mert a talaj a szivárgási görbe alatt is és felette is tele van vízzel, és ez a víz mozog, bár különféle külső erőknek hódolva. A szivárgási görbe tehát valójában egy nívógörbe, amelynek pontjaiban a nyomás az atmoszférikussal egyenlő (9 : 32).

1 A többé-kevésbbé mindig vízáteresztő földgáton át ez a szivárgás mindig bekövetkezik, ha a víznyomás elegendő ideig tart, és valami úton-módon nem védekezünk ellene, és végül vagy kimosás, vagy átázás folytán bekövetkező rogyások és csúszások következtében mindig a gát pusztulása a következménye. Most tisztán áll előttünk az a döntő különbség, amely a kétféle gát között van. A duzzasztógátak nak állandóan kell a vizet tartamok. Náluk tehát 1 A számok a tanulmány végén felsorolt irodalomra utalnak. 4