Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - III. Kertai Ede: A Tiszacsatornázás hidrológiai előmunkálatai

-4 Tisza-csatornázás előmunkálatul 21 tások, belvízrendezések, öntözések terén, de a talajvízszin megemelkedése révén a mezőgazdaságot közvetlenül is érinti. A beépített műtárgyak még árvédelmi kérdéseket is felvetnek. Ezek a szempontok határozták meg vizsgálataink irányát és terjedelmét. Mindenekelőtt megvizsgáltuk a Tisza és mellékfolyói vízjárását a csatornázás előtti állapotában és ennek eredményeképpen megszerkesztettük a Tisza vízhozamgörbéit minden 10. km-szelvényre. Meghatároztuk a három-, illetőleg négylépcsős változatnak megfelelő duzzasztási görbéket. Tízéves átlagban kiszámítottuk és megszerkesztettük a vízerőhasznosítás alapját képező vízhozam- és eséstartóssági görbéket. Vizsgálataink és számításaink eredményeit azzal a céllal hozzuk nyilvánosságra, hogy egyrészt ezzel beszámoljunk az ezen a téren folytatott munkákról, másrészt, hogy adatokat szolgáltassunk minden szakember számára, aki közvetlenül vagy közvetve érdekelve van a Tisza-csatornázás tervezésében. I. A TISZA VÍZHOZAMAI. A bevezetésben célul tűztük ki a Tisza vízhozamgörbéinek meghatározását minden 10. km-szelvényre. Ez a feladat a legközvetlenebb módon úgy lett volna megoldható, ha ezekben a szelvényekben kellő számú vízhozammérést végeztünk volna, s így szerkesztettük volna meg a vízhozamgörbéket, illetőleg — az esetleges mederváltozások figyelembevételével — a görbeseregeket. Sajnos ez az út nem volt járható, mivel a múltban is csak a Tisza néhány szelvényében folytattak ismételt vízhozammérést, a tervezés megindításakor pedig már kellő idő nem állt rendelkezésre a hiányt pótolni. A nagy költségek miatt nem is lett volna észszerű a méréseket ilyen terjedelemben elvégezni. Más útat kerestünk tehát. Mindenekelőtt kiválasztottuk a „hidrológiailag mértékadó" átlagot nyújtó 10-éves időszakot. Legalkalmasabbnak — itt nem részletezett okoknál fogva — az 1931—40. évi időszakot találtuk. Ezzel a megállapítással összhangban voltunk a Vízrajzi Intézettel is, s így a Vízrajzi Intézetnek a Tiszára és mellékvizeire vonatkozó átlagos vízállástartóssági görbéit változtatás nélkül fel tudtuk használni. Számbavettük azokat a vízmérceszelvényeket, amelyekre megbízható vízhozamgörbét lehetett szerkeszteni. Ezekre támaszkodva oldottuk meg a feladatot a következő meggondolás szerint: Alapul vettük a tokaji szelvényt, amelyre vonatkozólag az 1931—40. évtizedre érvényes megbízható vízhozamgörbe áll rendelkezésre. Ebből kiindulva megállapítottuk: 1. a Tiszának a kulminációs tömegveszteség figyelmen kívül hagyásával szerkesztett mércekapcsolati vonalait. 2. Kiszámítottuk a Tisza átlagos vízhozamarányait a mellékfolyók vízhozamainak figyelembevételével. 3. Ezeknek az arányoknak és a mércekapcsolati vonalaknak a segítségével rendre meghatároztuk az összetartozó kulminációs vízhozamokat 10 km-kint felvett szelvényeire délen egészen Szegedig, északon Vásárosnaményig, és ezekből a vízhozamgörbéket. Mindazokban a szelvényekben, amelyekre megbízható vízhozamgörbék voltak, vagy ilyeneket szerkeszteni tudtunk, az elméleti vízhozamgörbéket egybevetettük ezekkel. Az ellenőrzések igazolták a számítások helyességét.