Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - IX. Szakirodalom

Bourguignon : Hullám jelenségek a kembsi erőműcsatornában 120 Az észlelőbereridezések zömét a fel vízcsatorna ban helyezték el. amely egyszerű és viszonylag szabályos geometriai jellemzői következtében a mérési eredmények jó érzékelésére legalkalmasabb volt. Egy-egy vízálláeírót helyeztek el a műcsatorna elején és végén, egy harmadik a hajózsilipek feletti várakozómedence vízszíningadozásait rögzítette. Biztonság kedvéért a műcsatorna végén, a vízállásíróval szemközt vízmércét is helyeztek el. A hajózóág vízállásváltozását 2 egyszerű mércén észlelték. A csatornahullámok alakjában vagy nagyságában a csatorna széle és közepe között esetleg mutatkozó eltérések megállapítására a műcsatorna végén, a mérce és a vízállásíró szelvényében a meder közepén is felállítottak egy rajzolómércét. A mérce úszójának befogadására szolgáló cső egy függőlegesen leállított és kábelekkel jól kihorgonyzott tartórúdhoz volt erősítve. A függőleges csőben a vízállás szerint emelkedő és süllyedő úszó mozgását a partról teleobjektíves felvevővel filmre vették és összehasonlították a parti írómérce észleléseivel. Az alvízcsatorna rövidségénél és a Rajna, valamint a hajózsilip alatti várakozómedence közelségénél fogva nem volt alkalmas a hullámjelenségek részletekbe menő észlelésére. Az erőmű alatti 35 km-es Rajnaszakaszon 6 mércét és 3 vízállásírót figyeltek meg. Az egyes észlelési pontok óráit mérés előtt ós után az erőmű ingaórájával hasonlították össze. Az írómórcék pontossága 0,5 cm, mérőképessége 2 óra, önrezgésének periódusa 0,2 sec volt. Két kísérletet a hajózáshoz szükséges legkisebb vízhozam (450 m

3/sec), két másik kísérletet a Rajnából kivehető legnagyobb (900 m

3/sec körüli) vízhozamra végeztek. A hullámot úgy idézték elő, hogy az erőmű 5 gépegysége közül 4-nek a generátorát hirtelen kikapcsolták, amikor is a turbinák vezetőlapátjai önműködően záródnak, és a villamosvezérlésű árapasztózsilipek ugyancsak önműködően nyílnak. Az erőműnél átfolyó vízmennyiség tehát a mérések szerint néhány (7—10) másodperc alatt lecsökkent (az 1. és 2. kísérletnél 486, ill. 445 m

3/sec-ról 160 in

3/sec-ra, a 3. és 4. kísérletnél 878. ill. 888 m

3/sec-ról 392, ill. 180 m

3/sec-ra), majd további 1 — 3 perc alatt felemelkedett a zárás előtti értékére. A hozam hirtelen megváltozása fölfelé haladó pozitív zárási hullámot idézett elő az erőmű fölött és lefelé haladó negatív hullámot alatta. A 2. ábrán példaképpen a 2. kísérlet vízhozam-változásainak diagrammját közlöm. Az ábrán a csíkozott terület adja meg a felvízcsatorná- 2- ábr

a- A

z erőműnél átfolyó vízmennyiség , .. .. .. ... , , , . valtozasa a 2. kísérlet alatt, ban tarolodo, ill. az alvizcsatornaból hiányzó vízmennyiséget. A turbinákon átfolyó víz q{t), az árapasztókon átfolyó víz q"{t),az erőművön lebocsátott együttes vízhozam q\t). Az 1. és 2. kísérlet között csak az az eltérés, bogy az előbbinél 5, utóbbinál 3, illetve 2 árapasztót működtettek. A 4. kísérletnél a 3.-hoz képest a turbinákon áthaladó vízhozamot olymódon csökkentették, hogy a vezetőlapátokat teljesen zárták, viszont 4 helyett 6 árapasztó működött. A ) Az erőmű felett keltett hullámok alakja nem szimmetrikus, hanem leszálló águk laposabb. Állandó periódusú utórezgések követik őket, az elágazásnál, a felső várakozómedencében és a műcsatornában előálló visszaverődések folytán; fenntartásukhoz hozzájárul egy bizonyos fajta keresztirányú lengés is, melyet a műcsatorna alsó végén észleltek. Időben igen lassan csillapodnak, s még egy órával az első hullám után is észlelhetők, mivel a felvízcsatorna nagy méretei következtében az energiavonal esésvesztesége igen kicsiny. 9