Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - II. Hetvenéves a Vízügyi Közlemények

HETVENÉVES A VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK. С. D. U. 626/628-3 (05) (439.1) 1879-ben kapott megbízást Kvassay Jenő a kultúrmérnöki szolgálatnak a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium keretében való megszervezésére. A fiatal intézmény működésének első évi eredményeiről ,,Jelentés a kultúrmérnökök által foganatosított és tervezett talajjavításokról az 1879. évben" eíinen, 18 oldalas nyomtatott füzetben számolt be. A következő évben néhány fontosabb terv részletes műszaki leírásával 56 oldalra bővült a szolgálat jelentése. A harmadik füzetben tervismertetéseken kívül már a későbbi tervezések megkönynyítésére szolgáló hidrológiai adatokat is találunk, míg a negyedikben egy külföldi tanulmányúti beszámoló szolgálja a kultúrmérnökök közötti tapasztalatcserét, így fokozatosan bővül és színesedik az évi jelentés, mind több maradandó becsű műszaki adatot közöl. A kultúrmérnökség működési beszámolói tehát, — noha 11 éven át, 1889-ig megőrizték évi jelentés formájukat, — valójában már kezdettől kettős célt szolgáltak, Azon kívül, hogy tájékoztatták a közvéleményt a kultúrmérnöki intézmény munkásságának kiemelkedő mozzanatairól, céltudatosan gondoskodtak a szolgálat mérnökeinek rendszeres továbbképzéséről. Az 1879—1889 közt összesen 1023 oldalt terjedelemben megjelent kultúrmérnöki jelentéseket ezért teljes joggal tekinthetjük a Vízügyi Közlemények közvetlen elődjének. 1889-ben, az Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal felállításával, az addig a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium hatáskörébe tartozó folyammérnöki ügyek is a földművelésügyi minisztériumba kerültek. Az erről az esztendőről szóló kultúrmérnöki jelentést az új, kibővült hatáskörű hivatal már ,, Vízügyi Közlemények, I. füzet" címen adta ki. А II. füzettől kezdve azután elmaradnak a működési jelentések, hogy teljesen a műszaki jellegű tanulmányoknak adják át a helyet. 1890 és 1910 közt, kötetlen sorrendben összesen 30 füzet jelent meg, közülük а II. és а XI. külön, nagyalakú ábrafüzettel. 1911-ben elérkezettnek látszott az idő arra, hogy a Vízügyi Közlemények szabályszerű, kéthavonkint megjelenő folyóirattá alakuljon át. Az első szám előszavában így jelölte meg feladatait Kvassay Jenő: ,,Az a nagy fontosság, amelyet a vízépítészet hazai közgazdaságunkban máris betölt, és amely a jövőben még inkább emelkedni fog, kívánatossá teszi, hogy az e téren szerzett értékes tapasztalatok ne vesszenek el nyomtalanul, hanem kartársainknak és az utókornak javára, közkinccsé váljanak." Majd tovább: ,, nemcsak műszakilag kell helytállnunk ós ismereteinket a kor színvonalán fenntartanunk, hanem be kell hatolnunk munkálatainknak közgazdasági, közigazgatási és törvénykezési részébe is, mert elsősorban mi vagyunk hivatva megállapítani azokat a szükségleteket, amelyek a szakadminisztráció és a törvénykezés terén működésünk sikeressé tételéhez elengedhetetlen feltételek ...." Ilyen széles megalapozottsággal a Vízügyi Közlemények