Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - VII. Víziügyek a dunai államokban

120 Víziügyek a dunai államokban a Píerov— Odera szakaszé 16 millió, a Prerov — Dévény közötti szakasz évi forgalma pedig 17 millió tonnára tehető. A hivatalos becslés, amely az 1931. évi gazdasági válság idején készült, a várható forgalmat az Odera —Duna közötti szakaszon 5,2 millió, az Elba —Prerovi szakaszon pedig csupán 2,5 millió tonnára becsülte. A második világháború idejéből származó német becslések, a fentiekkel ellentétben, 20 millió tonnában állapították meg a csatorna várható évi forgalmát. Az említett teljesítőképesség és a várható forgalom számadatait összehasonlítva látjuk, hogy a tervezett csatorna a forgalom lebonyolítósára elegendő lesz. A csatornához csatlakozó természetes víziútak közül a Duna vízgyűjtőterülete 817.000 km

2, hossza 2894 km, átlagos vízhozama Pozsonynál 2056 m

3/sec, a Vaskapunál 5620 m'/sec, a torkolatnál 6430 m

3, kisvize ugyanezeken a helyeken rendre 670, 1700 és 1950 m

3/sec. A használatos hajók hordképessége általában 675 tonna. A hajók hossza 63 m, szélessége 8,2 m és merülésük rakománnyal 1,9 m, üresen 0,36 m. Az újabb 1000 tonnás hajók főméretei 70 X 9,0 X 2,3 m, illetve 0,42 m. A folyam Ulmtól, tehát 2588 km hosszban hajózható és az első világháború előtt a hajózási viszonyok magjavítására kidolgozott kisvízi szabályozási terv a 2 m legkisebb hajózási mélység biztosítását célozta. A Passau —Gönyü közötti szakaszon a 2 — 3 m/sec közötti vízsebesség okoz nehézséget, és kisvíz idején az itteni gázlómélységek 1,2 sőt 1 m alá csökkennek. (A tárgyunk szempontjából legfontosabb pozsony — gönyüi szakaszon ezek a csekély gázlómélységek a szabályozási munkák háborús szünetelése miatt, ill. a kisvízi szabályzóművek fenntartásának elmaradása miatt tértek ismételten vissza). Jelenlegi állapotában tehát a Dunának a tervezett Duna—Odera-csatorna dévényi torkolatától Gönyüig terjedő szakasza a nagyhajózás igényeit nem elégíti ki, nincs összhangban a tervezett új víziút teljesítőképességével. A szóbanforgó szakaszon eddig végrehajtott kisvízi szabályozással kapcsolatban meggondolandónak tartja Smetana, hogy vájjon érdemes-e ezt a költséges munkát folytatni, és nem célravezetőbb-e egy önálló hajózócsatorna létesítése a Kisdunaágban, vagy esetleg más nyomvonalon. Ezzel a megoldással a vízierő kihasználása is biztosítva lenne. A Komárom alatti szakaszon a vízsebesség 1,0 m/sec alatt van és a minimális hajózási mélységet már aránylag kismérvű kotrásokkal 2,0 m-re lehet fokozni. Csehszlovák szempontból megfontolandónak tartja a szerző, hogy nem kellene-e a szabályozással 2,5 m legkisebb mélységre törekedni, amely a minimumnál valamivel nagyobb vízhozam idején már 3,0 m-re nőne. Ezt a mélységet, esetlegamár említett csatorna útján, atervezett Duna —Odera —Elba-csatorna dunai torkolatáig is biztosítani lehetne. Smetana tanulmányával szemben meg kell említenünk, hogy folyószabályozóink felfogása szerint a hajózóút megjavításának egyedüli eszköze a Felsődunán nem lehet a kotrás. Éppen a magyar-csehszlovák határszakaszon szerzett tapasztalatok mutatják, hogy csupán kotrással nem sikerült maradandó eredményt elérni, mert a legközelebbi árhullám levonulásakor a kikotrott vezérárok ismét feltöltődött mindazokon a helyeken, ahol a kotrási eredmény állandósítására kisvízszabályozási művek nem épültek. Azokon a szakaszokon, ahol kisvízszabályozási műveink hatását kotrással igyekeztünk meggyorsítani, vagy pedig a kotrást megfelelő szabályozási művekkel támogattuk, a kikotrott hajózóút fennmaradt, sőt tovább fejlődött. Utalunk ezen a helyen a Bős, Szap és Gönyü körül, valamint Garamkövesdnél és Vácnál végrehajtott gázlórendezési munkálatokra. A magyar-csehszlovák Felsőduna hajózócsatornával való megkerülésével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a költséges folyószabályozási munkálatokat ebben az esetben is folytatni kell, mert más úton a meder ós vízszínek emelkedését, és ezzel összefüggésben a Sziget- és Csallóköz elposványosodását, megakadályozni nem lehet. A dunai hajózás másik „szűk keresztmetszete" az aldunai zuhatagos szakasz. A mult század végén a fenék sziklapadjaiba robbantott csatornákkal végrehajtott szabályozás a kisvíz idejére nem biztosítja a kellő mélységet és kétségtelen, hogy itt a megfelelő megoldást csak két vízlépcső beépítésével lehet elérni. A dunai átmenő forgalom eme legnagyobb akadályának az elhárítása biztosítaná a kisebb tengerjáró hajók rendszeres közlekedését egészen Pozsonyig, illetve csatlakozásukat a Duna —Odera—

Elija