Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - VI. Szemle

108 Friedkin — László j j y dése jár együtt, azonban csökken a kanyarulatok tágassága. A hatások és ellenhatások végső eredőjeként rendkívül széles és sekélymedrű folyó alakul ki, amely már nem tudja partjait rombolni és nem kanyarog. Ez a laboratóriumban számos kísérlet során beigazolódott, de alsószakasz-jellegű folyamoknál a természetben is látható. Az, hogy a meder valamely pontján feliszapolódás vagy kimélyülés következik-e be, attól függ, hogy hogyan viszonylik egymáshoz az érkező és a továbbvitt hordalék mennyisége. Ha növekszik a felülről érkező hordalék mennyisége vagy csökken a helyi sebesség, lerakódás következik be: emelkedik a fenék (és fordítva). Itt is megvan az egyensúly felé való törekvés, mert a hordaléklerakódás csökkenti a keresztszelvényt, ezáltal ismét növeli az esést és sebességet (és viszont). Egyensúly csak akkor van, ha a hordalékképződés éppen elegendő munkát ad a folyó energiájának. 10. ábra. A folyókanyarulatok tágassága nem növekszik mértéktelenül. Bizonyos határérték elérése után a folyó megrövidíti pályáját és elölről kezdi a vonalkifejlesztést. A baloldali felvétel a kísérletek 6. órájában, a jobboldali a 10. órájában készült. A kanyarulatokban a zátonyra lerakódó hordalék csökkenteni igyekszik a keresztszelvényt, hogy ezáltal sebességnövekedést idézzen elő. A homorú parton a víz rombol, hogy ilymódon növelje a keresztszelvényt, és ezáltal csökkenjen a sebesség. Az elkabolt anyag táplálja a sodrot, mélyíti vagy szélesíti a medret a partszaggatás mértéke (a part anyagának ellenállása) szerint. A mélyülés növeli a szelvényterületet, aminek hatása — a sebességcsökkenés folytán — zátonyok építésében nyilvánul meg. Tehát itt is hatások és ellenhatások játékáról van szó. Tapasztalat szerint a folyók csak bizo os határig fejlesztik kanyarulataikat és ennek megfelelően vonalkifejlesztésüknek is van bizonyos szélső értéke. Mindazonáltal a meder mozgása akkor sem szűnik meg, ha a folyó elérte ezt a határértéket. Űj medret szakít valamelyik zátonyon át, ezzel megrövidíti pályáját, amelynek kifejlesztését ezután elölről kezdi. A leírt jelenség a laboratóriumi folyókon is mutatkozott. A 10. ábrán jól látható, hogy a baloldali felvételen 4-gyel jelzett kanyarulatot 4 órán belül teljesen elhagyta a folyó. Megváltozott a 3-jelzésű kanyarulat helyzete is.