Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
1-2. szám - VI. Szemle
102 Friedkin — László j j y haladó hordalékot a domborúparti zátony felé téríti ki. Ennek következtében megkötött partok között, amikor új hordalék nem keletkezik, a felülről érkező fenékhordalék a meder vonalánál enyhébb ívekben, mindig a zátony felőli oldalon halad (4jc ábra). Az előbb leírt két határeset között (amelyet a könnyen elmosható, ill. a teljesen kötött part képvisel) foglal helyet a lassan mozgó part általános esete, amikor a homorú partról elmosott hordalék nagyobb része az ugyanazon oldalon közvetlenül lejjebb következő domború parton zátonyt épít és csak kisebb részét viszi tovább a víz. A folyó medrében tovahaladó hordalék egy része tehát minden kanyarulatban kicserélődik; ha az időegységben szállított fenékhordalék menynyisége nem is változik, nem ugyanazoknak a hordalékszemeknek a folyamatos vándorlásáról van szó. Mivel a természetben a partok ellenállása szakaszonkint igen különböző, és a hidraulikai tényezők is változnak, sem a hordalékképződés, sem a lerakódás nem egyenletes. (A Mississippi Cairo és Donaldsonville közötti 1400 km hosszú szakaszán 10—li) éves időköz ben végzett mederfelvételek eredményeinek összehasonlítása alapján megállapították, hogy a kilométerenkinti partszaggatás mennyisége 880 és 70.400 m 3 közt változik.) A megfigyelések szerint a fenéken tovahaladó hordalék származhatik a felfele közvetlenül csatlakozó partról, de távolabbról is. Pontos elméleti szabályt nem lehet megállapítani. A lefolyó vízmennyiség változtatásával ki lehet mutatni a laboratóriumi mederben a hosszszelvénynek a vízállásváltozással együttjáró jellegzetes módosulását. Kisvíznél lépcsős a vízszint, mert a gázlóküszöbök mint megannyi duzzasztómű működnek, a kanyarulatokban feltöltődik és a gázlóküszöbökön mélyül a meder. Magasabb vízállásoknál viszont kiegyenlített a vízszint és a kanyarulatokban kimélyülés, a küszöbökön fenékemelkedés tapasztalható (fi. ábra). A sodor alakulásának s vele a part leginkább támadott helyének, továbbá a hordalék pályájának és lerakodási helyének a vízjárással való változását is közvetlenül megfigyelhetjük. Kisvíznél (7\a ábra) híven követi a sodor a meder kanyargásait és csak közvetlenül az inflexió alatt van hordalékmozgás. A csatlakozó kanyarulat felső részén esetleg megfigyelhető partei mosásból eredő anyag is még ugyanott leülepszik. Közepes víznél (7/6 ábra) a sodor ellapul, a partelmosás helye lejjebb vándorol és a hordaléklerakódás a csatlakozó domborúparti zátony felső szélét gyarapítja, de kevés már a gázlóban is leülepszik. Telt mederrel folyó víznél (7 /с ábra) a hordalékmozgás a sodor teljes hosszában megindul, de pályája sokkal laposabb ívű, mint a meder vonala. A víz a kanyarulatok alsó végét támadja, és a gázlóküszöbökön kívül a zátonyok felső részén is van hordaléklerakódás. Kgyes hordalékrészecskék a zátony felső végéről az alsó végére vándorolnak. Nagyvíznél a kanyarulatok felső részében nincs, vagy alig van hordalékmozgás. 5. ábra. A hordalék keletkezése és útja. A laboratóriumi meder csíkozással jelölt parti részeit színes homokból készítették. 108 óra után a homorú partról elmosott anyag részben a part lábánál feküdt, részben az ugyanazon az oldalon közvetlenül csatlakozó domború parton épített zátonyt. (1 = a bal-, ill. jobbpart különböző színű homokból készült részei ;3 = elmosott part ; 4 = az elmosott partanyag lerakódásai.)
