Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - VI. Szemle

X6 Markó Iván A 4. ábrán az egyik görbe szemléltetően mutatja az Asszuánnál havonta lefolyó vízmennyiséget, a másik pedig Egyiptom és Szudán jövőbeli öntözővízszükségletét, az összes tervezett öntözések berendezése után. Mint már említettem, a nagy iszaptartalmú árvizek nem tározliatók, mivel a hordaléklerakódás a tározómedencék befogadóképességét lecsökkentené. Az iszaplerakódás elég jelentékeny méretű : Asszuánnál a lerakott hordalék évente 0,1 %-kal csökkenti a tározómedence befogadóképességét. (A hordalékkérdés fontos szerepet játszhat a létesítendő tiszai duzzasztóműveknél is, ahol öntözés és vízienergiakihasználás szempontjából a tiszai árhullámok megindulásának időpontjában is duzzasztani kell, midőn a folyó a legtöbb hordalékot szállítja.) 4. ábra. A Nílus természetes vízjárása és az egyiptomi öntözések vízszükséglete. A nílusi hordalék megnehezíti a zsilipek működését is, és problémát okoz, hogy miként lehet az öntözés szempontjából legfontosabb iszapdús árvizet tárolni. Szeptember hóban, mikor a folyó árvize tetőzik, a Nílus hordaléktartalma már csökkenőben van és ekkor a „kedvezőtlen víz" „tározható ví/,"-zé válik. A 4. ábrán feltüntetett görbék segítségével kiszámítható, hogy a nyári hónapok alatt hozzávetőleg 19 milliárd m

3 „kedvező víz" lenne szükséges, de csak 11 milliárd m

3 „tározható víz" áll rendelkezésre. Asszuán a Nílus vízmennyiségének mérőhelye. Minden Asszuán feletti tározómedence vízmennyiségét a szivárgási, párolgási és lefolyási veszteségek levonása után Asszuánra számítják át. Például a Szudánban lévő Geb-el-Aulia tározógát tározóképessége 2,5 milliárd m

3. A szivárgási és párolgási veszteségek folytán ez a vízmennyiség Asszuánnál már csak 2 milliárd m

3-t jelent. A már meglévő duzzasztógátak jelenlegi tározóképessége Asszuánra vonatkoztatva 8 milliárd m

3, a következő részletezés szerint: 1. Asszuán 5 milliárd m

3 2. Geb-el-Aulia 2 „ ,, 3. Szennár 1 „ ,, Összesen 8 milliárd m

3