Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 95 nyilvánvaló, hogy a vízgazdálkodási érdekek együttes kielégítésével kapcsolatos egyes alapvető kérdéseket tnár előzetesen, tájékoztató adatok alapján, kell a tervezőnek eldöntenie, s erre rendszerint alkalmas a fent közölt összehasonlító eljárás. BENEDEK PÁL hasonló módon levezetett okoskodással igazolta az öntözés és vízerőhasznosítás egy medencében való egyesítésének előnyét a tarackrasznai tározási lehetőség kihasználásával kapcsolatban.

5

6 A vízerőhasznosítás körében a tározók viszonylagos gazdaságosságának megítélésére még elterjedt módszer a telt medencék energiakészletének összehasonlítása. Az energiakészlet nagysága azonban nemcsak a tározó belső adottságaitól függ, hanem a medencének környezetéhez való viszonylagos elhelyezkedésétől is. Ez utóbbi határozza meg ugyanis azt a domborzati és földrajzi adottságokból származó potenciális helyzetet, amely a tározó vízkészletének kedvező hasznosítását teszi lehetővé. A nyers energiakészletet az MS (118) E (millió kWó) = —367 összefüggés fejezi ki, amelyben M a medence hasznos térfogatrészének súlypontja és a vízerőmű közepes alvízszintje közötti magasság m-ben kifejezett értéke, S pedig a hasznos befogadóképesség hm

3-ben. A veszteségek figyelembevételével az energiakészlet közelítő netto értéke (119) E (millió kWó) = rj — 367 ahol )] nagyjából 0-65 és 0-80 értékek között mozog. E tekintetben a Kárpátmedonce tározási lehetőségei távolról sem sorozhatok a kitűnőbbek közé. A nagyobb svájci és skandináv tározók természeti adottságai annyira kedvezőek, hogy rövid üzemvízvezeték segítségével, tehát koncentráltan több száz méteres esést használnak ki. Például a svájci Dixence-medence 48 hm

3 hasznos befogadóképességével és a kedvezően kihasználható 1730 m nyers eséssel 175 millió kilowattórányi tényleges energiakészlettel rendelkezik. Ezzel ellentótben a visóvölgyi tározó 640 hm

3-nek feltételezett hasznos térfogata — a legkedvezőbbnek látszó izavölgyi átvezetés esetében — legfeljebb 135 millió kilowattórát képvisel.

3'' 2. A tarozás abszolút gazdaságossága. A gazdaságosság valóságos mértékének megítélésére részletes és alapos költségvetés szükséges, amelynek befejezett tanulmányokon és általános, esetleg részletes terveken kell nyugodnia. Természetes egyúttal az is, hogy a gazdaságosság mértékét nem a tározó térfogat, hanem csakis a hasznosított vízmennyiség egységköltsége jellemezheti szabatosan. Minthogy a gazdaságosság szempontjából csupán az érdekel bennünket, hogy mennyi vizet tudunk a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, a költségszámítások tekintetében teljesen közömbös, hogy a tározó hidrológiai vizsgálatára mekkora vízfogyasztások voltak a mértékadók, s ennélfogva hasznosítható vízmennyiségen a továbbiakban a hasznosítás vízkivételére vonatkoztatott , tehát a veszteségekkel redukált vízmennyiségeket értjük. 3

6 BENEDEK PÁL: Hegyvidéki nagyobb vízierőink, különös tekintettel a tározásra 46-49. old. 3

7 Az itt említett energiakészlet semmikópen sem tévesztendő össze a vízerőmű évi termelésével, mert hiszen a tározóból egy óv alatt hasznosításra lebocsátott vízmennyiség több, meg kevesebb is lehet a medence hasznos befogadóképességénél. így például az idézett VisóIza vízerőmű évi termelését 160 — 200 millió kilowattórára becsülhetjük.